...és keringett körbe körbe a hófehér fiókban. Világosszürke bundája, hosszú bajsza és értelmes szemei voltak. Egészen kicsi korától neveltük, de hogy miért a hűtő fiókjában!? ...és hogy meg is akartuk enni azt a szerencsétlen nyulat! Valaki még azt is elmagyarázta, hogy hogyan kell kifordítani a bundájából ill. levágni a fejét.
Sírva ébredtem, teljesen átnedvesedett párnán.
Mielőtt M. megszületett, az utolsó hónapokban, folyton egy túlzsúfolt utcán sétáltam, a karomban az ujjszülött fiammal, és jártomban valaki meglökött és a kis csomag a forgalmas utcára zuhant...
Ez volt az egyetlen félelmem a születése előtt, hogy meg tudom-e majd óvni...?
A. születése előtt is volt egy rémálmom. Egy vakítóan fehér homokos tengerparton álltam a szélben, mögöttem szintén fehér ház, felettem a szikrázóan kék ég és sehol egy ember. Álltam a parton, a földig érő fehér ruhámban, amit szaggatott a szél és sehol egy ember rajtam kívül. Egyesegyedül a parton, egyedül mint a kisujjam...
Féltem attól, hogy nem látom majd a fiaimat felnőni...
Mióta ebben a házban élünk, alig álmodtam. Ill. alig egy-kettő maradt meg reggelig. De ez a nyulas!
Nem eszünk nyulat. Nem is akarunk. Nevelni sem.
Honnan jött, mit akar?
Ostoba álmok!
Nekem is szoktak rémálmaim lenni, de szerencsére nem túl gyakran.
AntwortenLöschenGyerekkoromban volt két rendszeresen visszatérő rémálmom is, amiktől nehezen szabadultam. (Véget nem érő zuhanás és hogy menekülnék, de nem tudok, mert nem visznek a lábaim.)
Később pedig néha-néha újra felbukkanó rémálmok, amikből sose tudtam felébredni, bármennyire is szerettem volna és minden alkalommal valamivel tovább álmodtam őket. Ezeknek se füle se farka, teljesen értelmetlen történetek.
Ezenkívül még két álmom maradt meg bennem, amelyekben (érzelmileg) elvesztem az anyukámat.
Örülj, hogy nem emlékszel a rossz álmokra sem. Engem sajnos nem kímélnek. Gyakran álmodom, hogy valamelyik gyerek elveszik, és keresem vég nélkül, kétségbeesve... Hát valami borzasztó.
AntwortenLöschenÉn a minap azt álmodtam, hogy beültem egy kocsmába pálinkázni, míg a gyereket kinthagytam a hideg kocsiban..mire visszaértem, szegény vacogott a hidegtől..én meg piásan elindultam a kocsival...:-( gondolod hogy éreztem magam. Nagyon örültem, hogy felkeltem.
AntwortenLöschenLepkevár, Chipmunk: igen, ezeknél nincsenek rosszabb álmok. :/
AntwortenLöschenNálam mostanában a déjá vu érzések kezdenek újra visszatérni. Ilyenkor olyan, mintha kívülről látnám a történéseket és pontosan tudom, mi fog történni, ki kinek mit fog mondani...
Susu!
AntwortenLöschenMagam is emlékszem pár gyerekkorira. Többnyire a föld felett, alig egy méterre lebegtem/repültem...
Vagy rémálmaim voltak, de szerencsére azok közül egyre sem emlékszem már!
*
Azt elhiszem Lepkevár, hogy borzasztó!
Bár tudnánk, a rémálmok ellen tenni!
*
Chipmunk!
Elképesztő ez az álom! Neked mit mond? (Ne nézz tv-t elalvás előtt?)
Ittál egyeltalán valaha pálinkát?
No nem azért, csak ... tényleg, az agy, hogy tud ilyen ökörségeket kiötleni???
*
'Dézsavizem' nekem is van olykor, de csak pl. mikor ott állok valahol és beugrik, hogy én ezt a fazont már láttam, épp ilyen fényviszonyok mellett és ilyen illat volt akkor is és ugyanezt mondta... igen.
De nem emlékszem, hogy előzőleg megálmodtam volna azt.