tartok a hétfőtől, merthogy két hét után, M. ismét iskolába megy.
A. még marad, nem engedem el. Jobb neki itthon. Arról nem, is beszélve, hogy alig 10-en vannak már csak talpon, a huszonvalahányból, ott kóvályog a számtalan baci meg vírus, nekünk igazán nem hiányzik több!
Kötőhártya-gyulladás most a sikk és az elmaradhatatlan krupp.
Az iskolából, számszerűsírve nem jött infó, csak az, hogy sorban dőlnek ki a gyerekek. Szegények.
Hétfőn, D. ment a gyerekorvoshoz az e heti igazolásért és visszaigazolást nyert a kórházi tanács, ahogy a saját véleményünk is: jobb ha megerősödik kicsit, csak aztán megy ismét közösségbe.
De vajon megerősödik-e kellőképpen addig?
Tudom-tudom. Nem tarthatom búra alatt.
Pedig bizisten megtenném...!
Kívánom, hogy ebben az állapotban rohanjanak a napok, és akkor vánszorogjanak szép lassan és nyugiban, amikor minden rendben van. Kitartás!!!
AntwortenLöschenKöszönöm Merci!
AntwortenLöschenTündér vagy! :-}