Igen.
Tegnap este megrendezésre került az éves naaagy ereszd el a hajamat, az ovis szülői.
Minden vita kirobbantója, a buszmenetrend.
A közel három órából másfél, komoly lincshangulatban telt, annak dacára, hogy erősítésképp még a polgármester is ott ült, az óvónők mellett, a feldühödött anyukákkal szemben. -Gondolom, okultak a tavalyi öszeröffenésből.-
Grimaszok, szemforgatás, a mondat végén, (csípőretett kézzel/szorosan összefont karokkal) erőteljes és szerinted az úgy jó/megoldható/megfelelő... ..Hmmm?-ökkel, majd az egymás szavába vágás/túlordítása...
Értitek.
Nekem ennyi bőven elég is volt, így utoljára meg emlékezetes.
Köszönöm.
Persze a menetrend maradt ahogy volt.
...és a táskát-asztalról-lerántós, széket-hátrarúgós távozásokból gondolom, hogy jópáran nem állnak majd szóba egymással az elkövetkezendő
Megérte.
Jól gondoltam, a felújítási/átalakítási munkálatokkal még nem végeztek el, ezért került sor minderre a tűzoltóság épületében.
Elsőre megtaláltam. A harminc gyerek harminc anyukája/apukája harminc autója megmutatta a helyet.
Nem semmi! Micsoda harcos bestiák... :)
AntwortenLöschenHarcos? Hajaj! :-DDD
AntwortenLöschenHát, igen a szülőik! :o) Jeti delegálta rám a szülőire járást, de volt olyan "osztályunk", ahova még én se jártam be. :o)
AntwortenLöschenHogy tudd, mi vár rád, leírom pár kedvencemet. :o)
Szituáció 1: (Kéttannyelvű gimnázium, első évfolyam, féléves szülői) A gyerekek nem értik az anyanyelvi lektort, aki az adott nyelv szokásairól és földrajzáról tart órát heti három órában. Miért angol a lektor, miért nem magyar, hogy ha a gyerekek nem értik, akkor magyarul is elmondja?!
Szituáció 2: (Ált. isk., hetedik évfolyam, év végi szülői) Anyuka panaszkodik, hogy a lánya, amikor hazamegy nem ül le leckét írni, és nagyon leromlott a tanulmányi eredménye, bezzeg a napközi milyen jó volt (akkor a napközis tanárt szidta ugyanez az anyuka, mert szigorú volt a gyerekekkel és intőt adott annak, aki leckeírás alatt játszott). Itt egy kis képzavarral átváltott arra, hogy milyen szar már a nemzeti tanmenet (könyvelő a lelkem) és végül azzal fejezte be, hogy ha a tanárok nem adnának egyest a házi feladat hiányáért, akkor nem rontott volna ennyit a lánya. What the...?! :o)
Én ilyenkor szépen csendben ülök és somolygok, múltkor már meg is jegyezte az ofő, hogy mindig csak mosolygok, mondjak valamit. Mire szerényen megjegyeztem, hogy én elégedett vagyok az iskolával, amióta ő parancsba adta, hogy a tanárok nézzék meg, mit írt a fiam a leckefüzetébe, mert azt én délután megírom a levelezőlistára és együtt megtanuljuk, mert a gyerekek nem szeretnek tanulni, én se szerettem. Tudni viszont szeretnek, tehát rá kell őket venni a leckeírásra és ki kell kérdezni a leckét. Mert nem az iskola tanít, hanem a gyerek tanul és nagy a különbség a kettő között. Nagy csend lett. :o)
Pedig azt, amit néha szoktam mondani: "nem más élvezte, amikor csináltam, ergo az én felelősségem, hogy mi lesz belőle", el se mondtam...
De engem amúgy se szeretnek szerintem a többi anyukák, mert az én fiam a bezzeg. :o)
Nagyon köszönöm Altair, hogy elmesélted!
AntwortenLöschenEgyetértek Veled!