Visszaszámlálás -még négy nap /válsz MuciFocinak

...és akkor még el sem meséltem mindent.
Az hagyján, hogy nem tudott megbízható információkkal szolgálni, de a tudtunk nélkül (itt a lényeg) családi programokat szervezett*.

Az alap elképzelés és óhaj az volt, hogy legalább két napot tölthessünk a Városban, ő azt mondta nem gond, úgy lesz, mert az első napokban ott tudunk aludni a nővérénél, a belvárosban -ezt már meséltem. Azt is előre kikötöttük, hogy nagyon köszönjük az ottalvás lehetőségét, és természetesen mi valóban épp csak ott aludtunk volna, aztán köd előttünk, köd utánnunk,- mi nem szerettünk volna terhéle lenni senkinek, mi az ételt is megoldottuk volna... és szándékoztunk otthagyni valamennyi kézpénzt a felmerülő költségekért.
Azt sem írom már le még egyszer, milyen összevissza infőkkal őszített minket.

Amibe nehezen nyugodtam volna bele, az az alig több, mint egy napos városban tartózkodás, utána utazás vissza északra a nagymamához (ahol ekkora már jártunk volna -taxival egyenesen a reptérről, komoly sommáért persze.), ahol anyuka várt volna minket étellel.
Amikor ezt meghallottam erősen elgondolkoztam, hogy visszamondjam a repjegyet, mert már aludni sem tudtam nyugtalanságomban. Közben meg tudtam, hogy a többiek szintén álmatlanul forgolódnak, de akkor még jött a többi terv, de akkor már Mucit is szerves része volt az utazásnak, ugyanis felajánlotta: keres nekünk szállást. Talált. Intézkedett, a társaság pedig megnyugodott.

Ma reggel pedig megérkezett a kofferem.

*Hétfőre húgocska szülinapi bulija családi körben, kiegészítve velünk, előtte bevásárlás hugicának valamiyen ajándék, meg a partyra ugye szintén bevásárolni, meg a nagymamának is, hiszen ott alhatunk nála, aztán este disco. Másnap nem tudom kihez, hova, majd szerdán, az utolsó napunkon vissza a városba, ill. a reptérre 60Fontos vonatjeggyel/ fő.

Így, a szállás költségével olcsóbban jövünk ki, mint a rengeteg utazgatással és a bevásárlásokkal, arról nem is beszélve, hogy mindez homlokegyenest más tervek, mint amit mi szerettünk volna.
...igen, megoldódott, hála Neked!
Köszönöm!

Hogy rengessük meg (újfent) az amúgy is hitevesztett szülő, tanerőbe vetett bizalmát...

Itt a gyerekeknek nincs iskolai üzenőfüzete. Vagyis épp van, csak üzeneteket nem kapok benne. Mondhatni szűz még, ha a szamárfüleket semmisnek vesszük.
Ha valamit az iskola tudatni akar, azt kézzel írott, sokszorosított cetlin kapjuk meg. A szülő aláírja, a gyerek pedig a tanárnőnek visszaviszi, hogy apa, anya tud a dologról. Ezt a cetlit már nem kapjuk vissza, ezért ki szoktam jegyzetelni egy naptárba a lényeget.

Két hete hozott ismét egy levélkét, ezúttal jó terjedelmeset, a mai napra szóló infókkal: egy főmufti érkezik kis falunkba, a gyerekek -iskolások és óvodások, kis előadással készülnek több színhelyen és persze több időpontban. Az A4-es hírhozó telistele volt időpontokkal, kérésekkel, gondoltam lefénymásolom úgy a biztos, de még az előtt M. lobogtatott egy másik példányt: ezúttal kettőt kaptak. Remek.

 Az aláírás nélkülit -a saját példányomat tegnap néztem, hogy is lesz a mai program: az ötödik óra elmarad, hogy időben hazaérkezzenek az iskolából és ebéd után gyülekező a tűzoltóságnál, ekkor és ekkor. (Az ovisok ma mindahányan az oviban kaptak ebédet, ők az eseménysorozat első állomása után, busszal érkeznek haza, ill ha a szülő is részt vesz a naggyal, hát a szülővel. -mondjuk ezt nem egészen értettem)
11:35-kor ér véget a negyedik óra, 11:50-kor, az úrfi sehol. Teljesen higgadtan várakoztam, már volt ilyen, hogy mikor egyszerre sok a hazainduló gyerek, csak a második körben fér fel a buszra.12:00: híre sincs. 12:05 elérkeztem a lélektani tűrőképességem határára, vert a víz, telefonáltam:  de nem lettem okosabb, hát autóba szálltam, döngettem le a három km távolságban álló iskolához: a parkolóban kisimult arcú osztálytársanyukák üdvözöltek, így nem balhéztam/hisztiztem, vártam mellettük én is az autóban.

Úrfi persze vidáman, zsibongva hagyta el az iskolát (a szívemet meg az a különös markolászás) majd pedig rá kellett pirítani kicsit, mert ahogy meglátott, körültekintés nélkül futott át az úttesten...




Aztán az úrfi kacagva mesélte, hogy az igazgató bácsi elszámolta magát, az időpontok nem stimmeltek az először sokszorosított levélkén, ezért újat kellett írnia. Bah!

Most már csak azt szertném tudni, hogy a nyilvánvalóan rossz és hibás levél, mi a fészkes fityfenét keresett a fiamnál?

Kedélyesen

elbeszélgettünk ma a banki ügyintézőmmel, hogy megtudjak ezt-ezt a bankkártyámról. Hogy odaát mit tehetek meg vele és mit nem, ill. amit igen, az nekem mennyiben fáj, pl. ha ott veszek fel pénzt, akkor azt már abban a pénznemben és középárfolyamon számolva kapom. ...biztos, ami biztos, megkérdeztem.  ...és ezért mennyit húznak le.

Mielőtt elköszönt volna, még arra is kitértem, hogy váltják ők az eurót, fontra. Mire ő: angol fontra?



...hárt nem is tudom, hadd gondolkodjak, lehet hogy az Egyiptomi érdekel inkább...

Az

elmúlt hetek tapasztalatai alapján idén is megállapítást nyert, hogy a kertezés nem -ismétlem: NEM- körömbarát tevékenység.

Vízcseppes hétpettyes

...az internetről, mer' olyan szép:

Csak

mert még nem kérdeztem: mi is szoroztunk már a második osztály első félévében?

Visszaszámlálás -még kilenc nap

Mert ok, a vágyottváros drága, magyarul mocskosul drága, ezt tudtam. ok.
De mert vágyott, hát étlen-szomjan is, meg fejenállva is, csak ott lehessek a túlzásokat egyébként utálom, de most had!, viszont közlekedni kell, amit időnként gyalogszerrel is meg tudunk ejteni -ahol lehet, de ugye itt-ott mégis muszáj, arra költeni kell.

Most információkat gyűjtök.

Egyébként egy olyan hölgyemény a vendéglátónk, aki alig egy évvel ezelőttig szigetlakó volt, egészen kicsi korától ott nevelkedett. De például a kérdésemre, hogy váltunk-e magunknak oyster kártyát, csípőből és rém határozott arccal azt válaszolta: hogy az csak családosoknak szól, miközben én a netről vett infók alapján tudtam, hogy ez azért nem így lehet, de inkább hallgattam -majd még egyszer utána nézek gondolattal.
Másnap reggel telefonált, hogy igen, az nekünk nagyon kell. Ma meg azért, hogy mégsem, ill. ha mégis, ott majd eldöntjük...

Még ez előtt találtam infókat a vágyottváros-kártyáról, de azt frissiben elvetettük, hogy az nekünk nem igazán éri meg, ma meg hív, hogy azt is meg kell vennünk... aztán pedig azért hívott, hogy le kell foglalnunk előre a vonatjegyet a szálláshelyünk és a vágyottváros között, de akkor már szóba se került ez a kártya. (Vonatjegy oda vissza, szombat reggeli indulással és vasárnapi visszaérkezéssel, közben a Városban, testvérnél alvással.) Ráadásul azt mondja, vasárnap dél előtt vissza kell mennünk a szállásadó városkába, mert később már drágább a jegy. -Az, hogy mennyivel és az már miért nem jó nekünk, számomra sötét rejtély.

Kicsit elbizonytalanodtam. Mert bíztam benne, hogy ő tudja mit, mikor, hogyan, nagyjából mennyiért éri meg. ...és a példa azt mutatja, hogy nem, nem tudja.

...és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy inkább ott, vagy itt váltsunk pénzt, vagy hogy mi van a nyilvános-szorult-helyzeten-könnyítéssel, az ingyen, vagy némi petákért oldható meg?

Bár már a gugli számomra is elérhető, de a magyar, ill. német nyelven elért, egymásnak gyakran ellentmondó infókkal csak zötyögősen jutok előbbre, ha egyeltalán...

Megoldjuk, megoldjuk, csak a várt mankó nélkül.

***

...és félreértés ne essék, hálás vagyok a felajánlásért és a lehetőségért. Több, mint hálás.

Csak sajnálom, hogy elhittem: ő mindent leszervez, mert ő mindennel tisztában van, nekünk nem kell foglalkoznunk a részletekkel és ő majd mindent meg is mutat.

...és most úgy áll a dolog, hogy a városban mindössze másfél napot töltünk...

Persze a fentiek tudatában ez még változhat.

Csevej és folyománya(i)

Hetente találkozunk életben tartani, javítani a közös beszélt nyelvet, ami valamennyiünknek tanult.
Múlt héten szóba került, hogy a legfiatalabb társunk hamarosan hazarepül, oda, ahova én már rég nagyon mennék. (D. nehezen rávehető ilyen városnéző utakra.*) Kérleltem, hogy küldjön majd nekem képeslapot, mert onnan még soha nem kaptam és az olyan jó lehet... Nekem könnyű örömöt szerezni.
A válasza kérdés volt: ugyan már, hát miért nem jössz inkább velem? Azt a smuccig mindenit!

...
Megyek. Egészen pontosan hárman élünk a lehetőséggel, testvérnél/nagymamánál alszunk és életemben először fotózkodok majd rendíthetetlennel és talán utazok emeletes pirossal, meg hasonlók.
Miért nincs sikítós smiley?

Júniusi indulásban maradtunk, ami tegnap, egy költségfelmérő keresgélés után megváltozott, így jövő hét péntekén repülünk!
Heves szíbdogásról, füligvigyorról, hallgatásról és döbbenetes nyugalomról tudok beszámolni.

...még kis szorongásról, hogy megérkezik-e időben a rendelt kofferem, mert az csúnya lesz, ha nem...


A szponzoroknak majd utólag köszönöm.
(Mert lesz mit és kinek. Ugye D.-nek;
az úrfiaknak -akik még nem is sejtik, elkerülendő az ők miért nem... jellegű kérdéseket;
Anyunak, aki jön és felügyel, vigyáz, meg leckét ellenőriz -itt most hadd áljak meg kicsit kuncogn...;
ill. az én kedves Társaim, akik-e pillanatban úgy tűnik, elnapolják a vacsis összeröffenést egy héttel későbbre a kedvemért, noha azt sem tudják, mert nem kérdezték, hogy miért nem tudok akkor menni!)






*Közben páli fordulat állt be: ő maga tervezget családi városnéző hétvégéket. Elsőnek egy bécsit, majd Magyarhon fővárosát is fel kellene keresni és közösen még Berlinben sem voltunk (az úrfiak miatt mindenképp szeretném), az ismerd meg hazá(i)dat mozgalom keretein belül...

A hozzáférhetetlenségről

Úgy két hete fordult elő először, most hadd ne keresgéljek pontos időpont után, hogy nem tudtam belépni a bloggerbe. A gmail-en kívül semmit nem értem el. A keresőmotort sem.
Segítséget kértem és kaptam is Altair-től, de minden próbálkozása, jószándéka ellenére és függetlenül attól (?), jött és ment a hozzáférésem lehetősége.

Akkor két nap után rendeződni látszott a dolog, pedig már bele is nyugodtam: ennyi volt.
Alig pár nap után ismét ugyanaz a probléma.
De csak fél napra, aztán ismét  jött a hibajelentés.
Három nap után, ma először, most férek hozzá a szerkesztőmhöz úgy, hogy a reader és a keresőmotor továbbra is hibát (404 Not Found) jelez.




Aki ismeri a problémát, esetleg a megoldást is, legyen olyan kedves és ossza meg velem! Azt is, ha csak rövid ideig tapasztalta.
Köszönöm!

S.O.S.

Hogy lehet egy majdnem hat évest leszoktatni a velőtrázó sikogatásról?


Ötletelés is segíthet / itt már nyakig ér a tömény, ragadós reménytelenség!