Kis színesek

Észrevettem, ha a férjem nincs itthon, márpedig a héten egyetlen éjszakát sem töltött itt, nagyobb valószínűséggel húzom le zuhanyzás előtt a fürdőszobai rolót, mint mikor itt van.


Lakik egy fekete gólya a völgyben. Sikerült ugyan lefotózni, de a kép a silánynál is rosszabb, ez persze nem tartana vissza attól, hogy megmutassam, csak ne felejteném el folyton D. telefonáról letölteni.


Nálunk ha a meghökkentő dolgok épp nem párhuzamosan történnek akkor láncszerűen, hetekre ( betegségek ), időnként hónapokra ( furi emberek furi kérésekkel ), vagy épp évekre ( járgányügy ) leosztva, úgy az igazi.
Tegnap volt két hete, hogy a telefonom ( sony xperia j ), három év hibátlan működés után beadta a kulcsot. Három év és három hét - megnéztem. Vasárnapig kerestem a megoldást ( ez meg három nap - tisztára mint a mesében ), annyira szerettem, nehezen mondtam le róla. Hétfőn D. kicsit rámmorant, rendeljek már egy újat, ne lógassam az orrom - kiderült a hűségpontjaimmal mínuszba lehet menni, hát hadd szóljon.
Az új csütörtökön jött meg, órákig nem mertem hozzányúlni annyira üveg, pláne lapos, hát még nagy. Közben a régi szétszedve leledzett mindenfelé, amerre éppen jártam.
A régi kártyát érvénytelenítettem, az újjal beregeltem, e hét hétfőjétől az új mobillá is vált, a megrendelt és megérkezett páncélzattal tokkal, már magammal is mertem vinni.
Szeretem a szálakat szépen elvarrni, tegnap összeraktam a régit és rátettem a töltőre, ahogy a közben használt cserekészülékkel is tettem, hogy teli aksival rakjam el. Abban a pillanatban felvillant a logó és azóta ez a helyzet:

a kép, a remegés miatt ilyen

Ezek után senkinek nem hiszem el, hogy a szolgáltató NEM nyúl hozzá a telefonokhoz, ha nem vagy hajlandó újat venni.