Döbbenetes,

hogy még mindig meglepődnek*, mikor nem fogadom el a műanyag táskát az üzletekben. Pedig olyan hangosan kiabálnak róla milyen terhes a sok ilyen-olyan és műanyag szemét, hogy a mi tv mentes othonunkba is elhallatszik! Mondom ezt cinikusan.
Múltkor míg eljutottam az autóig, ketten néztek rám elképedve, ahogy a vásárolt ruha a karomon lógott bilétástól, tán azt gondolták, loptam**.

Nem vagyok okos ügyes vásárló, még mindig nem tudok olyan helyen vásárolni, ahol nincs agyoncsomagolva a zöldség és a gyümölcs, pláne a hús, de igyekszem. Nagyon igyekszem jól vásárolni.




*Össz-vissz két üzletben köszönik meg, mikor előveszem a szövettáskát, de ott mindig.
**Biztosan kipirult volt az arcom, de csak az örömtől, nem a szégyentől.