Azt nem mondom, hogy nem tudtam aludni a látottak után, mert de.
Ugyanakkor, azóta is futkos a hátamon a hideg, mert gyakran eszembe jut a horrorjelenet... -nem állhatom a pókokat, no.
Nálunk nincs hasonló monstrum, de így is vannak napok, mikor úgy tűnik terráriumban élünk.
Egyik reggel a zuhanyzóban láttam egy ágas-bogas kupacot, hogy jobban vizslattam, el akart futni. Akart.
Végül a lefolyóban végezte. Kérdéses, hogy lecsúzdázott-e, vagy ma reggel vele találkoztam újfent, ugyanott?
Mondjuk, gyanúsan profin iszkolt a vízsugár elől...
Ha már pókok... megmutatom az orchideámat, aminek a virága erősen pókra hajaz. Ugye, hogy ugye?
A fene megeszi a kíváncsiságomat, de meg kellett néznem a belinkelt oldalakat.
AntwortenLöschenEddig se szerettem a pókokat, de most már aztán.... igitt!
Üdv a klubban!
AntwortenLöschenA fene megenne, ha reggel az ajtón kilépve, ilyen üdvözölne!
Emlékszem, kisgyerekként, bújócskázás közben, összeszedtem egy vaskos lábú feketét, amire az egyik kis társam üvöltéssel figyelmeztetett...
Addig sikítottunk, míg anyukám ki nem rohant és le nem verte rólam.
Szegény, nem mondott semmit, csak csóválta a fejét és mosolyogva beballagott a házba...