Dienstag

Fáradt

Lehet, jobb szó lenne rá, hogy kimerült. Igen. Az vagyok.

Semmi különös, csak minden ami folyik, meg a hangok...

Hangszín, hangnem, hangerő, ilyenek. M. úrfi egyre gyakrabban ragadtatja el magát és -miért ne ismerném el,- nehezen viselem.
A minap, ajtócsapkodásig fajult a dolog, mire D. lazán felbandukolt az úrfihoz és leemelte az ajtót, majd röviden felvázolta a helyzetet, hogy ez a továbbiakban egyenes következménye lesz az ajtócsapkodásnak, a kiabálást pedig zsákbamacska, ill. zsákba-játék követ és biza azt jóidőre elfelejtheti, ami a zsák mélyére kerül. 
No. Mindjárt lett csend, meg finom kisfiú és részemről vissza se jöjjön a kiabálós, szemforgatós!
De a gyerekek könnyen felejtenek, én meg nem bírok az ajtóval és nem vágyom ajtó-alá-szorulós végre...
Gondolom, ezért volt ma is csapkodós jelenet is, meg szemforgatós is.

Így, tíz után már nem megyek részletekbe, elég nekem nap közben.
Mesélek mást.

Az ifjabb meg burogat. Mindent, amit lehet, szándékosan.
Azzal kezdődött, hogy bedugta a mosdó dugóját és kiverte belőle a vizet. (Nem jól mondom, mert az első agysejt-írtó esemény, a fogkrém-evés volt.) Elárasztotta az egész fürdőt. Felmostam, kimostam amit kellett, felszárogattam, és ahogy onnan távozni készültem, kiabált M., hogy a figyelemelterelésnek nekik adott buborékfújó trutyitlevet, A. végigburogatta az alsó fürdőben.
Enyhén mérgesen de ott is elvégeztem.
Aztán jött a délután, az uzsonnával, miközben egy nagy kortynyi tejet prüszkölt a széke háta mögé. (Mint megtudtam, egy ovis társa avatta be a tejprüszkölés tudományának legmélyebb bugyraiba*.) Remek.

Azt gondoltam, rossz napja volt, kialussza.
HAHAHAHAHA!
Reggel, a cornflakes-es tálat öntötte fel tejjel, de úgy, hogy az asztalt is.  
Itt már éreznem kellett voln a vészt.
Mert volt még wc papír lehúzás -teljesen. ...és még nyilván mozogni látta, mert jól leburogatta vízzel, hogy biztosan holt legyen.
Kis idővel később pedig úgy találtam rá, hogy pohárral merte ki a mosdóból a vizet, a földre.
Itt már rákiáltani sem tudtam -kész voltam a látottaktól, így végignéztem még pár pohár víz kiloccsantását, mielőtt feleszméltem mi folyik, úgy értem milyen tevékenység folyik a fürdőben!

...és mondja valaki, hogy nem számít, hogy vízben született!

Igen. Voltam már jobban is.






*Merthogy több módja is van a prüszkölésnek        -hagyjuk!

2 Kommentare:

  1. Hú! Nem semmi! :o)

    Valami olyan tevékenység kéne nekik, hogy ŐK fáradjanak le. :o)

    A. locsolhatná a gyümölcsfákat meg a veteményt kisvödörrel (jó messzire a csaptól, ahonnan a vizet hozza) és akkor mindketten elégedettek lehetnétek. ;o)

    AntwortenLöschen
  2. Az ötlet kiváló. Köszönet érte!
    DE!
    Kipróbáltuk már gyakorlatban. Fa öntözés helyett, nyakbaöntözéses fürdőzés lett belőle (márciusban). Ő egy vizibéka... Pfff.

    Az is baj, hogy nem lehet mindig kint lenni.
    Egyébként-idebent, folytonos elfoglaltság kell (ahogy Te is írod-helyesen), meg is oldom, de olykor nekem is vannak egyszemélyes elfoglaltságom, meg van, a házimunka ugye, amibe nem mindig lehet bevonni őket. No, ilyenkor kezdődik az ereszdelahajamat!

    Csak azt ne mondd, hogy hallomásból sem ismered a gyerek-fantáziát, ha csínytevésről van szó! (???)

    AntwortenLöschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.