mai délelőtt szépsége, A. fiam boldogságtól csillogó szemében rejlett. Egyszer, mikor tudatosult benne, hogy aznap érkezik a fényképész az oviba, aztán, mikor szembe találta magát velem az óvoda folyosóján, merthogy beugrottam rakoncátlan fürtöket igazítani, ing felső gombját begombolni...
Ajjj, be örült az úrfi, hogy mentem! Annyi puszit kaptam, hogy ihaj!
...és holnap! Csak M. és én, itthon! Egy egész délelőtt kettesben.*
...és ő igényt tart a délelőttre. Beszélgetni fogunk, sokat -azt mondta- fontos, titkos dolgokról, meg miután A. elment az oviba, még visszabújunk a nagy ágyba és nézzük egymást míg beszélgetünk, meg olvasni is fogunk...
Sanszos, hogy holnap, csak melegszendvics, max. palacsinta lesz ebédre...
*Merthogy iskolaszünet lesz... -ezt feltétlen ki kell használni!
Csak velem játszanak démonok, vagy te is tapasztalod a blogok körüli furcsaságokat??????
AntwortenLöschenNem csak Veled, mindannyiunkkal.
AntwortenLöschenAz utolsó két bejegyzésem felszívódott, pedig azt írták, hogy majd visszakapjuk, a hozzászólásokkal együtt. De nem. Talán, eztán...
Viszont a nagyszobának nagyon örülök! -Nem szeretem a költözködést, nem kívánom másnak sem! ;-)
http://status.blogger.com/
AntwortenLöschenSzerintem érdemes várni, mert visszaállítják a dolgokat...