M. ellazázza a dolgokat.
Anya elpakolja/szól/megcsinálja/aggódik miatta, ergó: neki semmi gondja, nem is igazán érdekli.
Nem emlékszem, hol volt a fordulópont, mikor kezdődött, de most elegem lett, mert egy rémálmomban láttam magunkat 20 évvel később, ahogy még mindig vezénylem neki: húzzál zoknit/húzd fel a slicced/várj kisfiam, elkeverem a kávédban a cukrot... Ááááááááááááá! ...hideg izzadságban fürödve ébredtem!
Jól elbeszélgettünk, letette a nagyesküt: odafigyel, miután megértettem vele, az iskola az ő gondja kell legyen.
Hasztalan. Másnap reggel megintcsak nekem kellett figyelmeztetni, hogy a tolltartója, egyebe, még az íróasztalán hever... Ezért este is, másnap reggel is, felhívtam a figyelmét arra, hogy el kell pakolni, meg megkérdeztem, megtette-e? (Gondoltam, eleinte csak kicsit leszek drasztikus.) Láttam a könyvet és a mappát is az asztalán, de nem szóltam: a fiúnak meg kell tanulnia gondolkodni a dolgairól!
Így elment az iskolába, a fentebb említettek nélkül.
Fölöttébb felpaprikázva tért haza, hogy őt hogy leszúrta a tanárnő, meg üzeni, hogy figyelhetnék jobban is a gyerek iskolatáskájának tartalmára, hiszen nem dolgozom, megtehetném...!
(Ugyanaz a drága tannéni, aki rendszeresen elfelejt értesíteni, hova hurcibálják a fiamat!!! Mindezt úgy, hogy gőze sincs, mi van a hiányzó cuccok hátterében!)
Ma este: fogadóóra. Adja az ég, hogy D. időben hazaérjen és ne nekem kelljen a tanerő színe elé járulnom!
Áááááá, ez a nő!!!
AntwortenLöschenJelenleg nekem is teljesen tele van hócipőm az óvodával és legszívesebben már nem is járatnám őket ebben a tanévben...
Pedig jó lenne, ha te mennél és megbeszélnéd a tannénivel, hogy erre a kis időre a szünetig legyen már elnézőbb egy kicsit, mert az a célod, hogy a gyerek önállóbb legyen. Csessze le a gyereket, de ne öööö... ba..bántsa. Téged meg főleg ne, csak azért mert otthon vagy. Hörr!
AntwortenLöschenHiggadtan, intelligensen, nyugodtan. Azzal nem tud mit kezdeni.
V.
(Má megen osztom a zészt.)
Susu!
AntwortenLöschen...hát Magyarhonban is ez a helyzet?
Azt gondoltam, ez valami helyi mentalitás-specialitás...
*
Vaskalap!
Eddig egyszer beszéltem vele. Rém idétlen csaj. Nem tudtam beszélni vele, mert nem adott semmire normális választ, csak vihogott...
Ma meg nem mentem, mert D. sem ért haza (még mindig nem) és a gyerekekkel mégsem mehet az ember fogadóórára. Holnap kérek időpontot egy beszélgetésre, addig talán túl leszek a kioktatás okozta felháborodásomon, hogy nehogy forgassam a szemem -mert a fiamnak nem szeretnék kárt okozni...