mindenre elszánt

Az ember írtja a gazt ha termelni akar, ám legyen, ezzel jár. Kapál, tép, törölgeti a jól fejlett cseppeket a homlokáról, ha este ment ki a bögölyök harapása nyomán ugrál a fájdalomtól, zuhanyzás után kenegeti a piros, izzó duzzanatokat a testén, hiszen ezzel jár a kertészkedés.
Ékelni kell a kapát, újra és újra fel- és letekerni a slagot, kötözni, fattyazni a paradicsomot, terelgetni az uborkát, feltöltögetni a póré sorát, időben leszedni a kaprot ( még mielőtt az aprónép lelegeli ), összeszedni a csigákat, elűzni a hangyákat, a rezgő pocokriasztót mindig máshova rakni...
és megint, újra és újra a fárasztó hajolgatós tépés, mert idén ismét kedvez az időjárás a gaz gaznak.
Ma reggel szedhettem volna a szépséges ökörszív-paradicsomot, de ami beérett, az a földön hevert mire mentem, megrágva.
Szerintem a nyúl volt.
Merthát, mi más?
Ennek zokogó A. és nyúlpaprikás lesz a vége.