Aszongya: "ELKAPLAK TE ÁLLAT"

Neves nap, vagy sem, ő dolgozott és nem mellesleg este beszerzett egy életmentő alkatrészt a szűrke villámhaver számára, míg mi itthon a délutánt, az előző posztban említett torta elkészítésével töltöttük. (Számomra érthetetlen, hogy az eddig nyilatkozott olvasók száz százaléka nem ismeri - hogy lehet nem ismerni a Zalakockát? Gyerekkorom egyik meghatározó édessége - csak mesélem.)
Persze ez így olyan laza, leírva, miközben agyonizgultam magam, még egy pofakönyves csoportból is verbúváltam magam köré szurkolókat, akik nélkül el sem készült volna...

Este megérkezett, kicsit korábban mint ígérte, de később, mint gondoltam. Fújt, gratuláltunk, én meg beleindultam az éjszakába a beszerzett alkatrésszel a hónom alatt* (az ülés előtt egy festékes vödörben) és ledöngettem az autószerelőhöz, hogy ott átemeljem a már békésen hortyogó házigazda kerítésén a dög nehéz, ejteni nem tanácsos és ha lehet állva maradjon alkatrészt.

Ma reggel olyan infó jött, hogy a cikkszám nem stimmel, így emberünk beszerelni nem mer...

Az út egyébiránt nem volt haszontalan, ha figyelembe veszem a sok vad csodálásának lehetőségét (számtalan brekusz és macs, hét róka, nyolc és többségében az árokparton békésen legelésző őz és egy gigantikus szarvashátsó a mérleg -és csak ez utóbbi okozott riadalmat), ill az egyik magánház kerítésének sarkára kifüggesztett, fehér festékkel mázolt tábla szövege, aminek teljes egésze a címben olvasható. Ennek a hátterére kíváncsi lennék.




* Ma hajnalban kellett kelnie, a szokásosnál is korábban, ezért volt az enyém a feladat: éjszaka levinni amit kell az autószerelőhöz, hogy jövő hétfőig meglegyen annak a lehetősége, hogy két autóval két felé menjünk - míly naív az ember! Ah!