Samstag

Az egész



kezd átcsapni valami hatodrangú komédiából egy másodosztályú tragédiába.
A múltkori, éjszakai világjárás balabbul el sem sülhetett volna - a kiadott tízezerekkel (magyar petákban)  tartozhattunk az ördögnek (talán az alaktrészen sikerül MAJD túladni), nem pászolt, időközben nem is sikerült másikat beszerezni, de a keresés közben kiderült, hogy a láncosnak hitt motor (a kék, úgyismint jelenlegi egyetlen autónk ketyegője), bordásszíjas, de mert ilyen, több ezer kilométerrel ezelőtt ki kellett volna cserélni...
Mára megrendeltetett a bordás, D. hajnalban kelt, hogy időben leérjen és be lehessen szerelni, de nem jött meg (már az alakatrész). Ugye elnézitek nekem, ha most már szidom a bárányfelhős eget is, D. még inkább, lévén ő ott áll a szerelő mellett, amikor épp nem a közeli városban rohángálnak beszerzést mímelve.



Most jött infó: megmentve a haza: kaptak.
Örülünk-e? Nem, mert még mindig csak egy autónk van.

Hogy én semminek nek tudok örülni! Tudom.

Tegnap már bőgtem is. A kétségbeesésem határtalan.

Most jön a toporzékolós rész.

Kommentare:

  1. Na, milyen az új iskola? a felkelés, az utazás? az osztálytársak? tanárok? mesélj majd! (remélem, autókról nem kell többet...)

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Tetszik. Könnyű, borzalmas. Kedvesek. Kedvesek. Fogok, töktuti! (De, azokról is.)

      Milyen nagyon kedves, hogy kérded! Ne haragudj az egyszavasokért. Hamarrosan bővebben!

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.