kezd átcsapni valami hatodrangú komédiából egy másodosztályú tragédiába.
A múltkori, éjszakai világjárás balabbul el sem sülhetett volna - a kiadott tízezerekkel (magyar petákban) tartozhattunk az ördögnek (talán az alaktrészen sikerül MAJD túladni), nem pászolt, időközben nem is sikerült másikat beszerezni, de a keresés közben kiderült, hogy a láncosnak hitt motor (a kék, úgyismint jelenlegi egyetlen autónk ketyegője), bordásszíjas, de mert ilyen, több ezer kilométerrel ezelőtt ki kellett volna cserélni...
Mára megrendeltetett a bordás, D. hajnalban kelt, hogy időben leérjen és be lehessen szerelni, de nem jött meg (már az alakatrész). Ugye elnézitek nekem, ha most már szidom a bárányfelhős eget is, D. még inkább, lévén ő ott áll a szerelő mellett, amikor épp nem a közeli városban rohángálnak beszerzést mímelve.
Most jött infó: megmentve a haza: kaptak.
Örülünk-e? Nem, mert még mindig csak egy autónk van.
Hogy én semminek nek tudok örülni! Tudom.
Tegnap már bőgtem is. A kétségbeesésem határtalan.
Most jön a toporzékolós rész.
Na, milyen az új iskola? a felkelés, az utazás? az osztálytársak? tanárok? mesélj majd! (remélem, autókról nem kell többet...)
AntwortenLöschenTetszik. Könnyű, borzalmas. Kedvesek. Kedvesek. Fogok, töktuti! (De, azokról is.)
LöschenMilyen nagyon kedves, hogy kérded! Ne haragudj az egyszavasokért. Hamarrosan bővebben!