hogy így két hét után lassan felocsudok a kábulatból (akkor esett térdre a szürke villámhaver, végülis várható volt -a két hét kényszerállás után már alig ment, ha meg végre valahára felgyorsult, hát alig akart megállni, de enyém volt, az én legeslegelső autóm, drága négykerekű szerelmem, de aztán) jött a következő: lehet hogy holnap már egy autónk sem lesz (már a lehetőség is, az elmélet is úgy képentalált, hogy csak csillámokkal, csőrikékkel teleszórt széltörcsért látok magam körül, merhogy lehet holnap megveszik a kéket).
Istenem, hát mi lesz most?
Ugyan mi lenne?
AntwortenLöschenTúl korán jött a pánik. A helyzet meg tovatünt.