Arra tanítottak, gyász idején leállított, letakart órák között mozgunk csendben, zene nélkül, színek nélkül. Emlékezünk, beszélgetünk, csak csendben vérezgetünk.
De hogy lehetne valakit, akit ponthogy a zene által ismert az ország, szóval hogy lehetne egy ilyen embert csendben siratgatni, ha nem zenével, épp az ő hangjával.
Nem, nem ismertem, dehogy, épp csak ott volt mindenhol. Amikor vezetni tanultam például. Egy remek gitáros, akkor tanuló gitáros apukája volt az oktatóm és történetesen, ill. folyton-folyvást Republik szólt az autóban. Menyasszonyruhában, újasszonyként is táncoltam a zenéjükre, mert a banda tudta, hogy kedvelem őket, ill az úrfiak is szeretik. Ha A. kiabálja: szívesen anya, olyankor tudom, hogy Republicot rakott be éppen...
...hát, formabontóan bár, de hallgassunk zenét.
Talán épp ezt: Fáj a szívem érted
Este hétig tartott a magyar gyakorlatom - zh-t írtunk. A Líceum előtt Republic koncert volt: az ablakunk pont oda nyílt. Pár percig dúdoltam vele együtt az ismerős dalt, aztán cakk-pakk beadtam a papírt úgy, ahogy volt. Azt hittem, elvágom magam végleg a tanárnál, de valószínűleg ő is szívesebben jött volna velem, ha megteheti.... Érdekes, hogy sokminden másban nem, de ebben mennyire egyetértünk mi, magyarok... mindenkihez szólt, kivétel nélkül - és nem hiszem, hogy a gyermekeimnek ne énekelnék majd tőlük.. ugye: szeretni valakit valamiért..
AntwortenLöschenKöszönöm, hogy elmesélted!
LöschenHihetetlen...szegény! Fiatal volt ez a szív...
AntwortenLöschenA bakancslistámon szerepel egy pont, elég elől: Republic koncert.
AntwortenLöschenKi mondta, hogy minden kívánság teljesülhet?