Szóval

van nálunk ez az őrült autómizéria. Nem, nem őrült, őrjítő. Igen. Már kétszer jártam úgy a vásárlás végeztével, a bevásárlókocsit tolva, hogy csak a slusszkulcshoz párosítva találtam meg melyik autóval érkeztem. Nem , nem a régi az ami vacakol, az új. Vagyis dehogy új, csak nekünk az: a kék. Dízel és mint ilyen, van egy ilyen új fejléesztésű, de sz.r alkatrésze, részecskeszűrőnek hívják egyébként, hogy valaki rogyasztaná rá az eget és folyton teljesítménycsökkenéssel járó hiba lép fel. Mit sem sejtve vezetsz, majd a semmiből felvillan a szervízkulcsjel -lámpa és az autó megtorpan, majd hiába nyomod a gázt, a járgány nem megy. December óta vagy féltucadnyiszor (+5-6 alkalom, mert nem számoljuk) vittük emiatt szerelőhöz, olyankor nálam volt a régi. Ezt hetes, kéthetes turnusokban játszottuk/játszuk és már a gyerekek is, mikor épp az aktuális haverben ülünk kérdezik, most ez melyik autó is, a szűrke vagy a kék...?

Év eleje óta, ha kis ideje van, emberem autót keres, engem meg kérdez, mégis mit szólok?
Mit?
Hogy unom..de nagyon.

Nekem mindig szörnyen tetszettek a volvók. Ne nevess! Tetszik, kész.
Egyébként ehhez egészen nagy tehetségem van: ha bármit is keresünk, tutifix, hogy a legdrágábbhoz nyúlok először, légyen az nadrág, cipő, csillár, vagy egyéb lakberendezési tárgy, tapéta, vagy épp autó.
D. mérges, mert nem lel kedvére valót én meg nem tudom átadni magam a lelkesedésének: nem is értek hozzá, meg különben is.
A hétvégén is remekül elszórakozott a kereséssel és a volvózásomra ugyanazzal válaszolt, talált egyet ugyanis.
Mint korábban említettem, nem hatott meg az Alkonyat sorozat, de az a járgány! Szóval ő talált egyet, potom 34.000 p€tákért! Hát nem nagyszerű!?
Kedden azzal ment el reggel, hogy keres nekem egyet. Talál egyet elfogadható árért és megveszi. Nekem.

Három napja ezzel kábít. Imádom ezt a pasit, mert megvenné, tényleg megvenné! Nekem. A kedvemért.

Ha tehetné.