Kis kalamajka

Ebéd és háziírás után bementünk a városba, tejet venni (nálunk egy hétre nem elég 7 liter) és sétálni kicsit.

Nehezen tudtam hazacsalogatni őket, de még félbemaradt a takarítás és holnap jön anyu...

A mosókonyhába mentem először, mert az kb. két hete kimaradt a sorból. Lendületesen írtottam a pormacskákat, mikor elakadt a porszívó csöve a hátam mögött valamiben... nagy csattanás és már látom: jaj nekem!

Vagy egy hete hogy D. a kinti tárolóból behozott (jobb híján, a mosógép mellé) minden festéket, olajat, tubusos kihúzót és egyéb érzékeny és nem mellesleg piszok drága cuccot, mondván: jön a hideg, ne menjenek tönkre odakint.

Az egymásra tornyozott dobozok tetejéről esett le egy kicsi (ezek a legdrágábbak, naná), aminek tartalma szemem láttára kezdte beteríteni a padlót.

Gyorsan-gyorsan! Kanalat! Bármit!!!

...a tortalapát akadt a kezembe és azzal próbáltam menteni a ragacsos, sűrű trutyit masszát.

Míg lapátoltam, azon agyaltam, mi a csuda lehet ez.

Nem emlékszem rá, hogy a házon bármit szürkére, "matt ezüstszürkére" festettünk volna (kivéve persze, most a padlót). Akkor meg honnan van ez?  

Tutibiztos, hogy D. valamelyik megrendelőjéé...   nem leszek megdicsérve, az holtbiztos!!!

A pacát hatástalanítottam, de mikor végre megkönnyebülhettem volna vettem észre, hogy a kezem merő egy festék.

Említettem már, hogy tegnap elvágtam  a kezem?
A festék alól bugyogott ki a vér...





D. nagyot nevetett a dolgon: maradék volt a festék, így nem akkora katasztrófa, hogy padlót mázoltam vele.
Amúgy erősen mérgező...   csak hogy ne legyen teljes az öröm.