...és a jokischbergi tavaszról

M. rajza,

ami az egyik helyi bank pályázati felhívására készült a napokban
(A nagy eszemmel megkérdeztem, hogy ha az alma, az meg kukac benne, akkor a kukacot szánta óriásnak, vagy az almát pindurinak és mi a helyzet a hangyákkal...   krokodilkönnyek lett a hülyekérdés következménye, mert újat rajzolni már nem volt sem mód, pláne idő. Hülyeanya-tudom)

Félelmekről

Reggelente, mielőtt kimennék a szobámból, még visszalépek ellenőrizni a magamra húzott/kapott ruhát, vajon vendég-kompatibilis-é?
Mert akkor és ott, kinyúlva a földön is megfordult bennem: húzhattam volna kevésbé viseletes felsőt is azon a reggelen...



Hétfőn derült ki: a másfél hete feltűnt hiány, a szomszédos Vicsor-Gyuri hiányának oka. Rex kutya azon a lépcsőről leesős reggelen, jártában eldőlt és elpusztult.
A gazda szerint: lesz másik.
Sajnálom, már egész jól kijöttünk -vagy fél éve nem tartott sakkban sem engem sem az úrfiakat, erre jön egy új, majd... az érzelmeim vegyesek.

Erstkommunion

Ez utóbbi kép nem a tárgyak, hanem az elhelyezkedésük miatt került ide.
Mert jellemző, ahogy a betolt szék is.

...és nem mesélek, a képek beszédesebbek nálam.

Boldog húsvéti ünnepeket kívánok!

Rajzok

A.

M.

Tavaszka

Mindenki nyafog (magam is), mert a naptár nem ezt mondja: nem havat, hideg, metsző szelet. Nem zavarna egyébként, csak az, hogy pár programot derékba tört, vagy bonyolított, ill. hétfőn kissé megnehezített.
Hazafelé, D.-nek volt szerencséje megúszni egy pörgős mókát az autópályán...
Az előtte, de a másik sávban haladó autó vezetője, megijedhetett egy, a leállósávban veszteglő autótól, megrántotta a kormányt, majd mindjárt vissza is, mert nyilván észrevette az őt követő D.-t, majd ismét, immáron végzetesen ismét vissza, de akkor rendesen, amitől pörögni kezdett a csúszós, havas-jeges úttesten. Emberem gyakorlott, sokat látott sofőr tán még élvezi is a hasonló útviszonyokat, ő nem rántott, csak a belső sávba húzódva gázt adott, így sikerült megúsznia, hogy a keringő részese legyen. A kis autó, a betonterelőig pörgött, aztán a fények már nem mutattak mozgást, csak az érkezők lámpái böktek a fehér aszfaltra...
D. ennyit látott.

A Föld órája

ma, mindjárt 20:30-21:30-ig.

Szóval

van nálunk ez az őrült autómizéria. Nem, nem őrült, őrjítő. Igen. Már kétszer jártam úgy a vásárlás végeztével, a bevásárlókocsit tolva, hogy csak a slusszkulcshoz párosítva találtam meg melyik autóval érkeztem. Nem , nem a régi az ami vacakol, az új. Vagyis dehogy új, csak nekünk az: a kék. Dízel és mint ilyen, van egy ilyen új fejléesztésű, de sz.r alkatrésze, részecskeszűrőnek hívják egyébként, hogy valaki rogyasztaná rá az eget és folyton teljesítménycsökkenéssel járó hiba lép fel. Mit sem sejtve vezetsz, majd a semmiből felvillan a szervízkulcsjel -lámpa és az autó megtorpan, majd hiába nyomod a gázt, a járgány nem megy. December óta vagy féltucadnyiszor (+5-6 alkalom, mert nem számoljuk) vittük emiatt szerelőhöz, olyankor nálam volt a régi. Ezt hetes, kéthetes turnusokban játszottuk/játszuk és már a gyerekek is, mikor épp az aktuális haverben ülünk kérdezik, most ez melyik autó is, a szűrke vagy a kék...?

Év eleje óta, ha kis ideje van, emberem autót keres, engem meg kérdez, mégis mit szólok?
Mit?
Hogy unom..de nagyon.

Nekem mindig szörnyen tetszettek a volvók. Ne nevess! Tetszik, kész.
Egyébként ehhez egészen nagy tehetségem van: ha bármit is keresünk, tutifix, hogy a legdrágábbhoz nyúlok először, légyen az nadrág, cipő, csillár, vagy egyéb lakberendezési tárgy, tapéta, vagy épp autó.
D. mérges, mert nem lel kedvére valót én meg nem tudom átadni magam a lelkesedésének: nem is értek hozzá, meg különben is.
A hétvégén is remekül elszórakozott a kereséssel és a volvózásomra ugyanazzal válaszolt, talált egyet ugyanis.
Mint korábban említettem, nem hatott meg az Alkonyat sorozat, de az a járgány! Szóval ő talált egyet, potom 34.000 p€tákért! Hát nem nagyszerű!?
Kedden azzal ment el reggel, hogy keres nekem egyet. Talál egyet elfogadható árért és megveszi. Nekem.

Három napja ezzel kábít. Imádom ezt a pasit, mert megvenné, tényleg megvenné! Nekem. A kedvemért.

Ha tehetné.

A gond, kérem, nem kicsi

Reggel egy pillanat alatt meg volt a baj, csupán egy rossz mozdulat, a pohár feldőlt, a lé kifolyt, végig az asztalon, nagy loccsanással a földön végig, a loccsanás következtében a szék- és asztallábakon, az semmi, a szép, fehér falon is, ami aztán pöttyös lett, az a csúnya-pettyes. No.
Ezt takarítani kellett, hajlongva (ami ugye nehezen), alaposan (az előző kizárja emezt), ebből lett, amit Kedves Felmenőm szokott volt mondani: amerre a papok táncolnak.

De nem ragad semmi és én igazán tudom pozitivan nézni a dolgokat, így ez is valami.