Ott tartottam,

hogy meghívtak minket a Balatonra.
Két és fél nap alatt ittunk aranyérmes és nemtommégmilyen pálinkát; a tóból számláltunk hullócsillagot és perceket -hogy mikor múlik már el éjfél, mert belefagyunk-; valagnyi pénzt költöttünk lentebb látható autós marhaságokra, mer az olyan jó anya, ráadásul izgalmas is!; grilleztünk; strandoltunk; a gyerkők morogtak -mert nem autózhattak napestig- és homokvárat építettek; felfaltunk egy gigantikus, kútban hűtött, majd onnan hirtelen kirántott dinnyét; hegyet másztunk, ott szépkilátóztunk; éjszaka mezítláb sétáltunk, a mólón megpihentünk és csevegtünk; sajtos-tejfölös-lángosoztunk; horribilis összegeket fizettünk tonnányi fagylaltért úgy, hogy mi nem is ettünk és fotóztunkam, sokat...   

A fiúk, idén és most fürödtek először a tóban.
Tudom, de ez van.