Nem ez volt az utolsó, de az első, lehet ezért jut időnként eszembe. Igaz csak az, hogy volt egyszer egy vers, amiben fehér ingben, mezítláb álltam egy erdei úton, zokogva. Ennyi rémlett.
Pár évvel az említett ünnepély után találkoztam az akkori kedves tanárnőmmel, de elfelejtettem megkérdezni, emlékszik-e, mit szavaltam akkor?
Biztos sokaknak van olyan emléke, ami csak rémlik, de nem tudja maradéktalanul felidézni és újra és újra előjön, piszkálja az orra hegyét, de nincs aki kiegészítené a darabkákat, ezért bosszantó mikor újra előjön, és hiába próbálja, képtelen felidézni...
Aztán egyik nap, a semmiből beugrott: ...nő a dér álom jár... pedig már nagyon rég nem jutott eszembe a mezítlábas vers.
...eggyel kevesebb...
Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár
Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Én is, ládd én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.
Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.
Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.
Van még egy emlékem, amit Anyuval bogozgatunk egy ideje. Teljes biztosan nem lesz soha, de elég különös. Bizonyítja, hogy egy kisgyerek, egy egészen apró, talán még négy éves sem, noha azt hinnéd nem, de emlékezni fog felnőttként is arra, amire jobb lenne, ha nem.
Hát, én konkrétan 6 éves korom előttről egyetlen egy emlékkel sem rendelkezem, de az azt követőeket is szívesen elfelejteném... :/
AntwortenLöschenNekem sok emlékem van oviból is, korábbról is, de ez, amit itt a végén említek ez egy határozott emléktöredék, ami zavaros ugyan, de összeraktuk és bizony nem légből kapott.
LöschenMajd elmesélem.
Te mit felejtenél Susu? Persze, ha lehet ilyet kérdeznem.
Majd lesz a privát blogon ehhez kapcsolódó bejegyzés.
AntwortenLöschenRendben, várom!
LöschenJelentkezem! Bővülő fecsegő társad van! Kösz a játékot. Őszintén sosem játszok ilyeneket, de most valahogy nem akartam a kedvelt bloggereimet megbántani, hogy nem csinálom végig. Az emailek között az ilyen nem éli túl... Tetszettek a válaszaid...bár a kérdések elég bárgyúak voltak, de mentségem legyen, hogy sietnem kellett.
AntwortenLöschenaz emlékekről meg annyit, hogy érdekes dolog, hogy mik vésődtek be a tudatunkban. Valószínű azok kerülnek felszínre, amik valamiért sokat jelentettek vagy éppen fájtak. de mindenképpen erős nyomot hagytak. Nekem sokszor eszembe jut, hogy mikre emlékszek és túl jó visszatartó erő, hogy a gyerekemet is szem előtt tartsam ezzel a tudattal"
szió! Jó éjt
Köszönöm az érdeklődést, jó, hogy jöttél és jössz!
LöschenAz az emlék, amit még nem írtam le, sem nem fájó, sem nem örömteli, csak különös és mégis, valahonnan egész mélyről tört fel határozottan, részletgazdagon. Érdekes.
Eltemetjük, de kimászik....
AntwortenLöschen:-D
LöschenAhogy mondod!