Donnerstag

Merhogy

betelik megint egy és gondolkodik mivel tehetné emlékezetessé, én meg nem mondom, hogy ez magától is az, nem kell vastagon szedni, vagy ilyes, fekete ez már így is, meg nagy, ill. sok, de ő tervez, mert oda már olyan rég el akart vinni, ill. dehogy akart, csak mert szeretnék, hát megtenné, értem.
Első körben azt hajtogatta, hogy autóval, mert milyen doof egy helyzet, mikor állsz a reptéren a csomaggal és transzferre vársz, vagy épp vadászol; majd megállapítottuk, a 11 órás út csak kukább dolog, pláne ha csak hétvégével számolunk, az idő szűkös most is. Végül nyert a tudat, hogy ott nagyon utálnának minket.
Aztán felmerült az örök város, naná, de az csak alig 300-zal van közelebb, viszont 100E-val meg messzebb, ha a repkedésnél maradunk, de nem, mert ő tényleg inkább vezetne...
Jó, akkor legyen a cölöpös, mert az csak 500. Már nem pénzben, kilométerben, de minden iszonyom ellenére mégis csak repülnék, mert az gyorsabb, de mert anyagias is vagyok és néztük, hát láttuk, hogy ha előre foglalnánk és egy hónap múlva lenne az akkor, bizony fele lenne a jegy, de nem, mert most vagy soha, különben is: ő vezet, ráadásul szívesen.

A fiúk a mamánál , így ők nem tudnak még semmit, de velünk is ez van, majd holnap, mikor már aludtunk rá egyet, majd akkor többet.

8 Kommentare:

  1. Na, puff, hát nem megyünk és még aludnunk sem kellett rá: kisember hüpögött a telefonba, alig pár perccel azután, hogy leírtam a fentieket, hogy ő haza, hozzám akar jönni.
    Csáó Piazza San Marco és hívogató lagúnák, majd máskor!

    AntwortenLöschen
  2. Puszi a kis anyahiányosnak!

    Minden bizonnyal kitalálnak Neked valami csoda jó meglepetést! :)

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Átadtam, millió kérdést szült: Susu-néni? Ismerem? ...

      :-D

      Löschen
    2. Susu néni?! :) Ezt még sosem hallottam! :D

      Nézd meg az e-maileidet! ;)

      Löschen
  3. Az egész utazásból a rákészülést utálom a legjobban...először napokig nézni hova...aztán egy nap mire bepakolok mindent és kitakarítok, hogy rendet hagyjak...ráadásul Kira végig a nyakamon lóg...ha odaérünk szintén rajtam lóg és cipelni kell, mert sétálni nem hajlandó...babakocsiba meg nem ül bele. Ha eltűnök szem elől, mert majd be pipilek...addig ordít, amíg vissza nem jön. Így az utazás lefújva, talán jövőre fényesebb lesz a helyzet! Vagy akkor sem?))
    Azért jól lehurrogtak érte...

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Mások vagyunk, én élvezem elejétől a végéig. :-D

      A gyerekek hamar változnak -talán jövőre már nem ragaszkodik annyira, vagy ki tudja...?

      Löschen
  4. Mások! Jövőre talán élvezhetem....

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Különbözünk, de így is van rendjén. Ugye, ebben egyetértünk?

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.