Estétől, másnap estig

A mai nap ott kezdődött: a tegnap esti telefonbeszélgetésnél, mikor D. arról beszélt, hogy még el sem indult, bőven van még mit megcsinálnia és ne is várjam, csak éjjel jön.

Ne várjam?

Beraktam egy filmet, aminek láttam az elejét, nagyjából beindult a cselekmény is,...
majd pedig volt szerencsém a stáblistára felébredni.
0:41: D. sehol.

Nem hívtam, mert nyilván zsibbadtabban vezet éjjel, meg még zavarjam is... !   Szóval nem.
Innetől hosszasan kóricáltam a gyertyafényes házban, majd a sötétben, amit ugyan nagyon szeretek, de ebben az esetben nyugtalan voltam: hol az ördögben van már?

Majd az ágyban is, vagy negyedóránként a folyton néma ketyegőt néztem: hol van már?
5:40-ig bírtam cérnával és hívtam: akkor MÁR úton volt hazafelé.
A Fővárosban, a lakásban aludt: fáradt volt már éjjel, nem bírt volna hazajönni! 

No, legalább ő aludt és nincs intenzíven, törve/varrva/gézben. !

Itthon, alig húsz percet ha töltött, elrobogott a fiunk évzárójára, EGYEDÜL.
Istentisztelet, bizonyítványosztás, búcsúzkodás, dolgok összekeresgétése a tanerő segítségével. (...szegény kisfiam!)

(A.-nak is ma volt az utolsó napja az oviban, amit egy meggyőző és a kelleténél hangosabb nem-megyek-ovibahaa-mert-uncsihiii -huzavonával kezdett...  a nap minket érintő részében, szintén csak az ordító oldalát kaptuk. Remek volt.)

Az érintet, az eseményt, még távolról sem követte, majdhogynem teljes mértékben átaludta, épp valamivel azelőtt ébredt, hogy D. megjött a nagy pakkal (negyede nem M.-é!     Az edzőcipő? Azt nem is láttam!  -de rásefütty!) és a bizonyítvánnyal.
Ami, a német kivételével szín egyes! (Itt, az örömködő mosolypofa helye.)

A nyáron rá kell gyúrnunk kicsit a helyi tájszólás és a 'hóhdajcs' közötti eltérések megkülönböztetésére, valamint, hogy melyiket érdemesítjük arra, hogy papírra is vessük.   ...és itt most nem kérdem meg, hogy mi az ördögön csodálkoznak a tanárok, vagy akár mi, ha a gyerekek a tájszólással-kiejtettek alapján akarják leírni, a szavakat/mondatokat, ha a tanár maga is úgy beszél? Az iskolában!

Akárhogy is, örülök!
A derültségemet tetézi M. kitűzött célja, miszerint szeptembertől ő megmutatja...! és a köztes időre felállított napirendje: amiben több "olvasás" és "írás" szerepel, mint "fürdés", "bicajozás" és "evés"!

Ma lazulós napja volt, míg az apja rótta (még most is úton van) a köröket, ő olvastatott velem, közben lelkesen követte a szöveget*, míg a mesélő szája teljesen ki nem száradt... 
Jóccakát!

Mai képet nem, de egy, az első iskolai napján készült fotót azért megmutatok a mi, első osztályt végzett Kófic-úrfinkról:

*Gyakran elakadok, természetesen a nehezebb szavaknál naná, mert ismeretlen okból elfelejtek olvasni, olyankor kuncogva kisegít/kijavít...   így tanulunk egyre szebben és jobban olvasni.