Példának okáért: A. szülinapjáról, mert az úrfi -noha az ember előre számol vele-, mégis tud meglepetést okozni, vagy a kertről, ami terem és terem, vagy a folytonos küzdelemekről, a citromfák életben tartásáért, aztán az éjszakai Bécsről,amiből kevesebbet láttam mint szerettem volna, de így is szerettem (arról nem, hogy a reptéren csúnyán becsaptak minket és ez mekkora csalódást okozott az úrfiaknak) M. kis osztálytársának a szülinapi bulijáról, ami számomra tartogatott némi meglepetést, talán csalódást is, ill. a tegnap esti csajos (ovi-anyuk) öszzeröffenésről, amit sikerült igen rosszul zárni, egy D. által elkezdett osztrák triller megtekintésével.
...tömény hányinger volt: rengeteg paradicsomlével, ami spriccelt, folyt, tócsában állt, a főhősnő sikeresen meg is hempergőzött benne és eddig azt gondoltam a jó öreg Tarantinot nem lehet überelni, már ami a folyékony nedvek mennyiségét illeti: hát de.
Igaz, nem vagyok olyan nagyon felkészült a témában, mert nem bírom. Szóval lehet tévedek az übereléssel kapcsolatban, de nálam erősen kiverte a biztosítékot.
Nyugodtan lehet cáfolni, de le kell írjam: egyetlen alkotót sem tartok épnek, aki időt, pénzt energiát feccöl ilyen agyrémekbe. Valamennyit le kellene ültetni egy jó kényelmes fotelbe, majd miután megkérdeztük tőle kényelmesen ül-é, orrvérzésignulla-huszonnégyben vetíteni az összes fellehető kecsöpös-mozit, majd szépen, a karjait jól lekötve bezárni, mert azután garantáltan nem lenne képes egy egyenes mentén továbbélni az életét...
Emésztek, aztán visszatérek.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.