Öngól

Megvesztegettem őket pár kocka csokival, némi csend kedvéért.
Alig húsz perc elteltével elértük a nap mélypontját.

Ha sikerül, beleterelem a hangoskodókat a kabátjaikba és elmegyünk sétálni. Tán lehiggadUNKnak kicsit.

Olyan

jót nevettem >>>ezen<<<, majd a >>>folytatásán<<< is.

Vérmérsékletetek szerint derüljetek ti is, vagy fogjátok a kobakot!

ööö.... izé!

No, >>> ettől <<< akadt el a szavam.

Itthon

Ünnepnap van.
Megragadva az alkalmat, reggel össznépileg rendet raktunk.
Nagy büszkén jöttek, hogy elkészültek, nézzem meg.
Megnéztem, meg megígazítottam ezt-azt, mire előkerült ez-az, minek folyományaként rendezgettem kicsit mindkettejük szobájában. Kiszórtam a szemetet, kiválogattam a papírhalmokat...  meg hasonló tevékenységek, folyamatos háttérzöngével: ez-még-kell-nekem, abból-még-csinálni-akartam-valamit, anya-neeeeeee!

Most fújnak rám.
Négy nap itthon, két morcossal!!!

Vágy

Tények:
Rég szeretnék egy hurcibálható PC-t. Csak, mert! Mindegy.
Magyarhonban rég nem veszünk elektromos kütyüket. Csak, mert! Ez is mindegy.

Viszont most döbbentem rá, hogy az itteni PC klaviatúrája (naná!) nem magyar -ugye. Viszont nem árt, ha az. Sőt, hasznos lenne esetemben, ha egyszer mégis szert tehetnék egy ilyen mifenére.

Jól érzem a dolog ördögi kör-mivoltát?

Érdekes,

ahogy visszaköszönnek az azonos karakterek az életünkben. Az enyémben.
Más köntösben, de mondhatni megszólalásig egyforma karakter. Külsőre is!
Most épp ugyanazzal a kersztnévvel.
Döbbenetes!

Egy

parszthajszálon múlott csupán a lebukás.
De tényleg, még magyarázkodnom sem kellett.

Mert éjjnek évadján felébresztett a köhögés + lelkiismeretem, hogy jesszus, a csizmák meg még üresek!!!

Adatbank ˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛és a csillagok

Hazaérkezéskor két gigaantikus csokifigura mosolygott ránk a bejárati ajtó elől. Mire az összes táskával*, és a bevásárlásom felével elküzdöttem magam az autótól odáig, az úrfiak már örömmámorban úsztak, lévén hogy az ülésükből nézve, még kisebbnek néztek ki...
Vajon ki az ördög** tehette oda?
Lázasan gondolkoztam, miközben tapodtat sem haladhattam befelé, hiába mázsányi teher a vállamon, karomon, mert M. valahogy nem találta a kulcslyukat a kulccsal, egyébként sem veszi észre az anyja másik ember terheit, hát még most, hogy elkezdett kacsintgatni, hogy biztos a Mikulás, hiába mondtam, az ki van csukva, de nyitsd már az ajtót, ő meg csak kacsintgat rám, meg csibészül vigyorog, hogy dehogy nem, biztos a Mikulás!    ...
Arra, hogy ötödikén kizárt, már végre beengedett, de addigra megfürdettem egy szatyrot a sárban, hála neked decemberi melegfront!

Első körben D.-t kérdeztem, tudtával, járt-é itt valaki?
Nem.

Aztán a szomszédasszonyt hívtam, ugyanis beugrott az évek során szerzett tapasztalat, miszerint a google gyanútlan kismiska a szomszédasszonyaimhoz képest.
...és tudta, basszus tudta ki hozta!
Őrület!






*Igen, két erős legény birtokában egyesegyedül cipekedek, pedig már kértem és mondtam is ezerszer, sőt még nyögtem is, de valahogy nem veszik a lapot...***
**Első döbbenetemben anyóspajtásékra gondoltam és nem a meglepetésszerző erősségük miatt ugye, mert olyan nekik nincs, legalábbis nem pozitív értelemben, hanem mert múlt héten is itt voltak, csak épp mi nem tudtunk róla.
Behajtottunk a tuti lilakáposzta-lelőhelyem parkolójába de ahogy nyúltam volna az ajtóhoz, D. a sofőrülésről elkezdett kántálni: ne-szállj-ki-ne-szállj-ki-ne-szállj-ki! és továbbhajtott.
Gondoltam, most ugrat, vagy mit csinál, tudja, hogy káposztát akarok!? Már a nyelvemen volt, de még előtte a fogai között szűrve a szavakat felszólított (gyerkők a hátsó ülésen -ugye), hogy nézzem azt a fehér, magyar rendszámú autót...  ami mellett majdnem leparkoltunk.
Igen, a szülei voltak.
***Szerencsére csak túlzok, mert ez nem mindig van így, csak többnyire...

Vajon

édes anna, vagy erős pista került a pörköltbe?

A teszt-személy úgy két óra múlva ér haza.
Figyelmeztessem-é?
Perszehogy, csak kikandikált picitt a kisördög...

Ravasz, ravasz!

Évek óta keresek egy olyan könyvet, aminek a fő témája a karácsony, de ha lehet, Weihnachtsmann (Télapó ugye, mert maradjunk szépen csak a Jézuskánál!) nélkül.
Idén madarat lehetett volna fogatni velem, mikor rábukkantam egy adventi olvasókönyvre, benne 24 történettel. Jól* megnéztem még ott a boltban: angyalkákról, meg különböző várakozó, készülődő állatokról szólnak a történetek.
Tegnap megkapták, M. pedig iziben felolvasta az elsőt. No, ott ért a kanapén a hideg zuhany, hogyaszongya: az angyalokat a Weihnachtsmann felügyeli...
Hápogtam egy keveset A. kérdésére, mire M.: ez a Wm. idekeveredett Amerikából A., merthogy itt nálunk, a Kristkind felügyel...!      -és jelentőségteljesen a szemembe kacsintott...





*Ok-ok! Az utolsó mesékben számítottam a Wm. felbukkanására, csak azokat néztem meg jól!