Donnerstag

Ennek lehetetlen címet adni

Nyugodt voltam, mígnem a fiúk nekemestek. A meggyes, csokis, tejszínhabos piskótatekercs születésnapra már csak azért sem jó, mert a gyertyákat arra hogy?, pláne annyit. Szóval hogy is gondolhattam, hogy csupán ilyen-olyan tekerccsel szúrnám ki az apa szemét, a legeslegebb napon?
Így lett a kellemesen meleg, pihepuha nyugalomból, háromnegyed négyes jobb- és baloldali tüdőgyengeség, szúró szegedés, meg kínzó fejfájás.
No nem azért, sütöttem már tortát, példának okáért tavaly is összehoztam egyet, igaz telefonos fb-os segítséggel, de ehető is volt, meg ahogy az ünnepelt mondta egészen helyre süti lett, ha az ember tudta, melyik oldalát mutogassa - így még vállalható kép is készült.

Dicsért, mert ha nekem egyszer elmegy a kedvem, kalap kabát, csengettek*.

Erőt vettem magamon, csak a kakós tortalapokra koncentráltam, mer az megy. Mikor már sült az első, a felismeréstől tikkelni kezdett a jobb szemem: mivel töltöm meg?
A korábbi tervekhez felkészített hűtő tartalmát áttekintve ( nem lett több, át sem alakult ) csakis a Feketeerdő jöhetett szóba. Emlékeim szerint valami lekvár állagú, vagy szerű izé réteg piroslik ebben a tortában. Itthon csak, noha nemes és finom, de eper a lekvár, még véletlenül se meggy. Már a bal oldalam is szúr, a második lap meg sül, míg az első csendben hűl. Istenemnehagyjel! Közben kérdik, hogy mikor lesz már kész. 
énmárteljesen. 
demondjammeg. 
nemtudomkisfiam - nyitsdkiazablakot mert nemkapoklevegőt...
Találok receptet, ami emlékeim szerint lekvár az puding, közelebbről meggypuding, ami a kompót leve felfőzve és besűrűsítve pár kanál keményítővel, vagy pudinggal, szerencsére előző van, villámgyorsan megy a művelet, csak hűlni nem akar, de hideg víz akad, meg másik edény, és kavarom is - legalább nem az órára figyelek. A cucc baromi gusztusos, a harmadik tortalap is kihűlt, sínen vagyunk, a srácok sorbanállnak a fürdőnél - addig sem engem kérdezgetnek. A laktózmentes tejszín felverődik - itt már tök nyugodt vagyok, az állítható tortagyűrű terveit minden bizonnyal egy angyal vetette le, ezer hála és köszönet érte.

Mire a Kerekévfordulós nyolckor hazaért, illatosak voltunk, kisimultak, a torta tortaformájú, ami fontosabb majdnem hideg, de legalább csupasz. Míg az ünnepelt tisztálkodott, addig a pucér, szép rusztikus gúnyát öltött, díszítés a nagy gonddal számolt gyertyarengeteg lett, hogy D. kívánni és fújni is tudjon.







*Ki tudja mennyi lehettem, mikor terveztem magamnak egy aljat. Harang formájút, ami deréktől  a csípőn át tetsresimuló, hogy aztán egy ravasz kannyarral, finoman, még a comb fele felett kibővüljön - ne kelljen lépéshasíték, meg a harang legyen igazi harang. Kaptam szövetet, szerszámokat, az általam szerkesztett szabásminta alapján, figyelve a kényelmi bőségre kiszabtam, letisztáztam, és összeállítottam első próbára. No itt derült ki, hogy nem jön rám...     mire rámtaláltak bedagadt, meggypiros arccal bömböltem a gép mellett.

8 Kommentare:

  1. Megszámolnám a gyertyákat, de valahogy nem megy....
    Sok boldogságot az ünnepeltnek meg nektek is vele!
    A torta is megy, gondolom el is fogyott már.
    Majd küldök egy egyszerű krémreceptet, amit ízesíthetsz, ahogy tetszik. Én is azt szoktam legtöbbször használni.

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Mert összefirkáltam. Kizárásos alapon és ha mondom, hogy kerek, akkor tudod számolás nélkül is.
      Köszönöm!
      Még egy duci szelet van és már meg is várja D.-t, feltéve, ha meg nem látogatsz, mert akkor a Tiéd.

      Azt a receptet nagyon megköszönném!

      Löschen
  2. Nem vagyok ideges, fő a nyugalom:)))

    Isten éltesse az ünnepeltet!

    AntwortenLöschen
  3. Boldog születésnapot az ünnepeltnek! :)

    Mi történt a szoknyával? (A cippzárra tippelnék, hogy lemaradt.)

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Köszönöm, Orsi! :)

      Első próbára semmibe nem kerül cipzár. Ezt nem kell tudnod, viszont nekem a varrásszélességről kellett volna. Tudtam is, de a fene nagy lelkesedésemben megfeletkeztem róla.
      Olyan vígasztalhatatlan voltam, hogy apám, a kudarcom nélkül ugyan, de mérgében, belevágta a kukába.

      Löschen
  4. Hát ez nagyon... átérezhetőre sikeredett. De minden jó, ha jó a vége :)

    AntwortenLöschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.