Donnerstag

Igazán nem szeretnék

senki napjának színes foltja lenni, de mert nyugtalan az ember a tegnapi elalvás miatt, naná, hogy jól hallhatóan szóltam még az ajtó bezáródása előtt az úrfi után, hogy aztán nem elaludni.
Viccesnek találtatott a gondolat, ami már a buszsofőré volt, hogy bizony ne ám, mert különben majd itt ébred fel pár óra múlva, a kiindulási pontnál iskola helyett.
Izgulhatok is: persze, hogy mondta beállítja a telefont ébresztésre, de persze, hogy ezt elfelejtette. Ráadásul ez a korábbi busz és nem is az, amivel korábban néhányszor már utazott és a vicceskedő sofőr mondta, hogy megáll ott ahol az úrfinak kell, de hazaérve megnéztem a menetrendet, ami szerint NEM.
Mondom még, mert van tovább: ma hosszú napja van, nyolc tanórával.
Ha nem jut eszébe* szólni, hogy minden rendben volt az eddig ismeretlen járattal, majd már csak 14:50-kor hallok róla újra...




*Elvileg szól az egyik osztálytársa még órák előtt, hogy feltétlen hívjon fel.
Megcsörgette ugyan a telefonom, de aztán már nem fogadta a hívást. Hívásokat.
Világfájdalom!

2 Kommentare:

  1. De jó, hogy az enyémek még ovisok.
    Lassan csak flottul fog menni az egész oda meg visszaút. Aztán ha már vezethet, majd beül reggel a kocsiba, és akkor lesz csak neked izgulós napod.

    Szeretem a színeket, itt most úgyis esik az eső. Meg ülök az irodában, lámpafény...

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Az utazás még csak-csak, épp a (táv)kommunikáció, amin időnként elcsúszunk és ez nagyon fájdalmas tud lenni.
      Autó - Ott még nem tartunk, gondolati síkon sem, egyelőre elég ezekkel a gubancokkal megbírkózni. Ne tessék ijesztgetni! : -)

      Itt hét ágra süt...

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.