Montag

Új tanár

-de ezt már úgysem hiszitek el. Magam is alig.

Az iskolánkban eddig minden évben új tanár töltötte be a technikatanári munkakört. (Mint a mesebeli sötét varázslatok kivédése, tán elátkozták ezt a posztot is...)
Pénteken, az aktuális órán, a harmadik, negyedik osztályos lányok kezét egy kicsit megcsapkodta a tanárnő, ne tolakodjanak már az elkészítendő tárgy alkatrészei körül.
Az egyik kislány jelezte is a történteket az osztályfőnöknek, aki hívta az igazgatónőt,  aztán a kislányok valamennyien igazolták a sztorit, majd a terem ajtaját véletlen nyitva felejtve, elővették a technika tanárnőt, hogy kérem, ez itt nem szokás és irgum burgum medvelány, mivé lett a világ!
(A gyerekek utasítást is kaptak: ha még egyszer előfordul, egyikük kéretőzzön ki a mosdóba és meg se álljon az osztályfőnökig...)


Jó, emlékszem magam is körmösre, meg pajesztépésre, tiszta sor, nem haltunk bele, csak kicsit (az ének tanárunk szadizott bennünket, majd nyolcadik év végén meg is akart buktatni, mert eszem ágában nem volt félév végeztével továbbra is eltűrni a dühkitöréseit -nem jártam tovább énekkarra-, de bosszút forralt, majd állt is: mély barázdát hagyó kettest vésett be a bizonyítványomba -egészségére!) szóval biztos volt, aki tán megérdemelte volna (???), de nem emlékszem, hogy valakit joggal nyúztak volna.

...és a technika szakos tanár dühére sem lelek magyarázatot: ugyan milyen komoly teljesítményt kell kisajtolni a gyerekekből, hogy nem képes uralni a reá nehezedő nyomást és csapkodni kezd, kérés helyett?

2 Kommentare:

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.