Tépni,

szaggatni, zúzni tudtam volna, de szerencsére mennem kellett ma is a kislányokért; a másra figyelés ha meg nem is nyugtatott, de fékezte a dühömet.
Később lebonyolítottam pár telefonbeszélgetést, a lelki békém ettől még nem nyertem vissza, de mégis, némi visszajelzést, meg bizonyosságot kaptam, ill. csitítást...

Igen, megint az iskola, a tanerő nem kímél, sőt.
Már hülyéz is.

Elmesélem, tán részleteiben is, de így este, érzem, nem kellene belemelegednem. Újra.