Vaddisznó

Nyilván találhattam volna kedvesebb kifejezést is az ifjabb úrfi közlekedési technikájára, de találóbbat aligha.
Nagy biciklis múltam megszámlálhatatlan éve alatt sem estem annyit, főleg akkorákat, mint ő, az elsajátítás óta eltelt két napban.* Tegnap a frászt hozta rám mit mondok a balesetin, miért nem volt rajta könyök, csukló, ill térdvédő, amikor oda kerülünk**, ugyanis sikerült a balesetit vizualizálnom, mikor megláttam az út szélén ülve, a sebes térdét dajkálva... Nem, a tegnapi bakfitty a tegnapelőttihez, csak most olyanja volt éppen -némi anyáskodásra vágyott (kutya baja).
De a rémkép megtette a magáét, lélekvesztve hajtottunk a legközelebbi helyre, ahol a fentebb említettek beszerzését reméltem. Kaptunk, ujjongtak -este meg nyafogtak, hogy minek ez?

Arra, hogy eddig a páncélzatot nem szereztem be, mentségem legyen, hogy M. olyan nyugisan, mondhatni mérnöki megfontoltsággal végzi ezen tevékenységét is, hogy az egyetlen, legelső esése óta, fel sem merült, hogy valaha újra fog, így a bukósisakon túl, nem is szereztünk be semmilyen védőfelszerelést (kesztyűje volt/van). Eddig.
(...és az ember lánya, teljesen normális és érthető módon a szerzett tapasztalataira hagyatkozva bízza magát a történésekre, mikor is pofáncsapásként éri a felismerés, a másodszülött nem hogy nem megfontolt és tökéletes másolata az elsőszülöttnek, hanem az édesapja egy meglehetősen szélsőséges, vakmerő kivonata. Jajnekem)

Egyébként a kis vaddisznó igen ügyes, teljesen egyedül, pusztán elméleti oktatás alapján tanult meg biciklit hajtani, még aznap kanyarodni is.
A pár évvel ezelőtti deréksajgós tapasztalataink után***, eszünk ágában nem volt görnyedve hajkurászni és tartani a cangát, csak most, hogy leért a járműről a lába, az apja alátolta, felcsatolta a fejére a bukósisakot, meg felhívta a figyelmét, hogy dombról lefele az elsőféket lehetőleg ne, csak a kontrát használja ha lehet és a most mehetsz fiam-tömörrel útjára engedte.
Másnap az övé volt az egyensúly és a tekerés élménye.
...hát így.






*Még féket is szereltem, bovden helyrerakással mutatóujj agyonlapításával, hámozásával, meg minden, akkorát taflázott. Valahogy kifordult alóla a bicikli, a szemtanú állítása szerint először a kormány fordult a bicikli alá, bár a szemtanú, úgy hadart és olyan színesre festette a képet, hogy csakhamar hitelességét vesztette.
Az eset elszenvedője jól mulatott közben, ill. sürgetett: csináljam már, mert lemegy a nap és akkor már nem engedem biciklizni. -Tudom, szörnyű anya vagyok! Úgyismint: sz@ranya.
**Mersz van, tapasztalat, ugye, nuku.
***igaz, ezen tevékenység javát, a nagymama végezte, épp ezért hálátlan dolog volt M.-től, akarom mondani a véletlentől, hát persze, hogy a dicsőség babérjait mégis D. arathatta, hiszen az ő jelenlétében történt meg a nagy áttörés.