Mittwoch

(hatodrangú) Filmbéli jelenetek, meg a csillagosok

Hajnali egy körül robbanások zaja, mindjárt több is, ill a történések helyszínén szinte nappali világosság, riadt szomszédok, sokan elhajtanak -pizsire húzott nagykabátban-, utánajárni, hogy a háború tört-e ki, vagy valami borzalmas baleset történt-e...*
Mi nem, mi ilyesmit békésen átalszunk.

A. tökéletesen elénekel minden, számára tetszetős dalt, ma épp az Ének az esőbent angolul.
Igaz, mássalhangzók nélkül.

Dombnak fel, orral előre, harmadikban, majd, mert kipörögnek a kerekek (jégen járás esete, 'jába a kipörgésgátló) kettesben, de az autó már csak farral megy, persze visszafelé, íly módon hátra. Nehezen akad meg, de végül mégis és mert gyakorlott vagyok + kipörgésgátló szerencsémre nem az árokban, de az alig másfél nyomszélességű tökjeges út kellős közepén.
A kép meg van?
Szóval állunk, az úrfiak vinnyogva nevetnek, hogy milyen vicces képet vágtam. Elhiszem.
Egyes, kis, mini gáz az autó csúszik -vissza.
Nagy nehezen újra megakasztom.
Kis morfondír után végül nem hívom a felmentő sereget (helyi tündér-paraszt, böhöm-traktorral), tolatok.
Vagy harmic méter farral előre, dombról le. Ver a víz, a srácaim visítva nevetnek, mert a lehúzott ablakokon hull be a hó (még nem esett le a tantusz -kérdeztem is, de ismételt hahota volt csak a válasz), karc nélkül leérünk, amivel még nem oldódott meg a helyzet, hiszen az autót az út szélén hagyni, céltáblának, nem javallt.
Viszont szerencsénk volt, a mi kis utcánk hiába meredekebb, ott még senki sem járt, a szűz havon lazán fölpöfögtünk.

Ma már két Christophorus-t láttunk.


Elég a bajokból, a csúszkálásból, a hidegből, a hólapátolásból!









*Segget csináltunk a szánkból, ugyanis elengedtük, mert más szülő is meg lett győzve, így mégiscsak elutaznakM.-t arra a bizonyos osztálykirándulásra.** De még mielőtt aláírtam a jelentkezési lapot, beszélgettünk kicsit a tanárnővel és elmeséltem, hogy vannak fentartásaim és rossz érzésem is, féltem a gyerekekt -no.
Erre kiég a busz, amivel mentek volna. Persze van másik, társaság is, de akkor is. (Remélem nem köveznek meg boszorkányságért, vagy nem merül fel a gyanú, hogy közöm lenne a tűzhöz...)
A helyi, családi busztársaság garázsa égett ki, benne 4 járgánnyal. Ilyen-olyan módon, az egész falut érinti, mindenkit megrázott.

**Két külföldi származású kiskölyök jár az osztályába. A másik fiút kizárják, M.-t szerteik a többiek. A másik srác nem utazik velük. Úgy döntöttünk, nem zárjuk/rekesztjük ki éppen mi a fiunkat a közösségből, még ha vérlázítóan magas is az összeg. Lenyeljük. ...és reméljük, hogy nem hiába.

4 Kommentare:

  1. Én is igy döntöttem volna, mert lehet hogy még is ezzel tettél legjobbat a gyereknek, értem ezalatt a kiközösítést és hát időnként gonoszak is tudnak lenni, meg persze kimaradna az élménybeszámolóról.

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Piszok nehezen jutottunk el idáig.
      Komoly meccs az aggódás és az elengedés között.

      Löschen
  2. Jaj, ne is mondd! Nekünk is baromira sokba fájtak az osztálykirándulások, a síelés, a nyelvhét Írországabn, de én összeszorított foggal kifizettem, a gyerek meg összeszorított foggal és biza néha sírva, de végigcsinálta. Nem mondom, hogy megérte, de aki kimarad, az lemarad. És ezt az én okos kamaszom is megértette. :-)

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Üdv itt Nikol!
      Riogatnak mások is a sok tanulmányi/osztály/érettségi utakkal, kirándulásokkal remek lesz, örömmel nézünk elébük... tényleg, nagy örömmel. ; )

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.