Freitag

A.

Hüppögve jött hajnalban, mert álmában kint voltam a temetőben. Optimista kérdésemre kiderült, hogy nem látogatóban jártam ott, ők jöttek oda, engem meglátogatni.... Majd fél óra hosszán nyomta a monológot: ő már nem akar aludni. Felét sem értettem, mert az apja takarója alól dünnyögött, hosszan, egy hangszínen, zsörtölődve. Aztán pirkadt is, gondoltam az majd elűzi azt a fránya rosszkedvet, az álom darabkáival együtt. Szóval derengett már és láthatóvá vált a süvöltő hang. A szél hordta a havat (még mindig), mire ordítva hozta tudomásomra, hogy ő nem megy sehová, ő fél, őt elviszi a szél, ilyen időben itthon marad, nézzem meg, már a hóember is fekszik -hülye szél!

Kommentare:

  1. Pici lelke. Életem. :*
    V.

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Védelmezvén őt az ijesztő álmoktól, három plüss ment vele az ágyba...

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.