...

Csapongani fogok. Nem szándékosan. Igazán nem tehetek róla.
A bolhák a hibásak!
Kezdem az elején, a címmel, ami ad talán némi fogódzkodót. Bár csapongó embertől mit várhat az ember!
Szóval, a cím:

Aki kutyákkal hál,
bolhákkal ébred.

Bár az én remekbe szabott Felmenőm egészen más (khm) kontextusban használta, de mert igen bölcs figyelmeztetés és mert riasztó, sötét képet vetített, hát megfogadtam a tanácsot és én kedvelem is és eszembe jutott és igazán találónak is érzem, hát ezért ez a cím...

Ha valaki tud követni, jelezze.

Elvesztettem a fonalat.

Ja, a kutyák, meg a bolhák:
M. beteg volt, majd három hétig. Masszív köhögés, végére levertség és láz.
Ma már kutya baja. Viszont rám ragadtak a bolhák.

Ember a múltból mindig azt mondta, szép vagyok, mikor piros az arcom. Most reggeltől estig kicsattanóan lázas szép vagyok.



Közben viszont jól szórakozom.

A. tegnap kiszagolta, hogy ma szombat lesz = itthon lesz az Apa. (Hallotta, mikor D.-vel beszéltünk telefonon)
Mire letettem a telefont, ő iszonyat beteg lett:  
-Anya, hívd az Onkel Franzot (buszsofőr) és a Tante Conit (óvónő), mert ooolyan beteg vagyok és én nem tudok oviba menni holnap! (reménykedő Garfield-vigyor)

-???
-Fáj az összes fejem!

Persze végül el tudott menni...
Apát hajnalban kidobta az ágy, reggelit készített mindannyiunknak.

Mit is mondtam? Szombat?

Csudát: bolhás ünnepnap!