Másfél hete vasárnap M. kicsit megmozgatott minket, a kölcsönbe kért és kapott kamerás drónnal játszottunk odakint. Nem hiába jár oda ahova, szenzációs felvételeket készített, de ez csak mellékszál, amit mesélni szeretnék az akkor kezdődött, amikor félig átfagyva a szőrgyerekkel bementünk a házba. Az erkélyajtó előtt egy vörös vércse ült, fura pózban tatrott szárnyakkal.
Azonnal összekombináltam, hogy én tehetek róla, én ragasztottam a repülő varjmatricákat az ablakra, tuti az csalta ide ezt a szegény állatot. Indult az őrült telefonálgatás, az első, jobb híján az állatorvos, mert nem találtam csak német madármentőket, osztrákot egyet sem. Szóval a szőrgyerek orvosa vasárnap, covidosan is felvette a telefont, bár segíteni nem tudott. Úgy egy óra leforgása alatt elértünk 4 embert, az első a vadász volt, aki készségesen felajánlotta az állat "eltakarítását", ami még D.-ből is indulatot váltott ki. Közben szelíden próbáltuk repülésre késztetni a madarat, hátha nem törte el a szárnyát, de ő csak tovaugrált, a szárnyát továbbra is lógatva. A negyedik* elért jóakarónak az volt a megoldás-javaslata: a madarat fogjuk be egy takaróval, tegyük egy kilyuggatott oldalú dobozba, a dobozt állítsuk reggelig egy nyugodt helyre, majd másnap vigyük állatorvoshoz. De ha szilánkosra törött a szárnya, hiába minden, az állatot elaltatják. Itt D. szentségelt, én majdnem bőgtem (én hibám), mire a madár elrepült.
Időnként és pár nap erejéig a létem fájdalomcsillapítő-függő. Ilyenkor nehézkes a lét, de nem csak számomra, velem is. Amikor már fordul a dolog és jobban vagyok, apróbb tevékenységekre képes vagyok. Példának okáért: pakolgatok. Előző este a gardróbból előkerült egy, már 13 éve lejárt EpiPan, amit -ezek szerint még 1000 éve- a méhallergiám miatt kaptam, de arról fogalmam sincs ez a példány mit keresett ott, bár az rémlik, hogy időnként a kezembe került, de arra nincs magyarázatom, mi a csudáért nem dobtam ki rég. Gondoltam majd most. De előtte jól megnézem, újra elolvasom hogy működik... Valahogy elrobbant a kezemben, és beleállt a tenyerembe. Persze még mindig nem tudom hogy működik, de azt már igen, melyik vége harap - kupakon keresztül b.szki!
Persze rajtam kívül csak a szőrgyerek volt itthon, gondoltam szólok D.-nek, bajt csináltam, legalább tudják mitől dobtam fel a pacskert, mért öntött el az adrenalin - és hogy bocsi, meg nem volt szándékos.
Erre is van ismerős, mentőorvos, D. felhívta - nem hiszed el, de ő is azért volt elérhető, mert otthon halódik coviddal. Szegény. És nem hülyézett le, sőt, estefelé hívott mi lett, kellett-e mentő.
Szerencsére lejárt volt a cucc, de a kezem azóta is fáj, lelkesen ismerkedek a magyarok istenével.
*Fertő tavi madármentő szervezet munkatársa. Mondta azt is, vigyük fel az állatot hozzájuk. Közel 2 órás autóút - de terveztük, hogy elvisszük.
Miután elrepült a madár, D. visszahívta a pasast, ő is olyan boldog volt mint mi.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.