Reggel a sokadik próbálkozásra sem indult az autó. Mire kész volt a vészterv ( M. nem megy suliba, kit kell hívni, mikor, honnan jön az órák anyaga, a házi ), csak megadta magát és köhögve bár, de beindult. M. azt mondta ő is összehozott egy vésztervet, kitől milyen tantárgy anyagát kérheti majd el és látta magát angolozni a szobájában.
8:23-kor hívott, úton vannak Stájerországba kosarazni a sulicsapattal - jól jön majd délután, a hajnalban átgondolt névsor.
Apropó, átgondolt: múlt héten a nagy bevásárlóközpont női mellékhelyiségébe vittem magammal a 9 évest, a mosdók mellett lesz szíves megvárni, mert nem szívesen hagynám odakint a forgatagban. Egy tetőtől talpig padlizsánlilát viselő élemedett korú asszonyság nekiesett a fiamnak, hogy itt semmi keresnivalója, azonnal húzzon kifelé, ide nem kellenek férfiak, az ajtót is becsapta volna ha nem szerelnek rá fel fékezőkart.
A nagy svunggal távozó harapósról meg az e heti próbálkozásom jut eszembe, hogy farmert vegyek a szintén a kilencévesnek. 128-ast hord pillanatnyilag, amit a héten karikacsapásra kinőtt. Találtam 134-est a boltban, de mert egy nadrág nem nadrág, kerestem másikat, összemérve azonos méret volt a címke szerint 128-as második, de gondoltam ha nem jó, visszaviszem, és talán csak elcímkézték a 128-ast.
Nehem, mindkettő 128-as.
Vissza az üzletbe: kerestem 140-est, az egész üzletben egy darab akadt, a hupikék és a neonzöld nem játszik, bármennyire meggyőző is az eladó.
A kasszánál összemértem az első két gatyát, mert a hölgy kérdezett, mutattam, aztán, mert résen kell lenni, hozzájuk mértem az újonnan választott 140-est is.
Maradjunk annyiban, hogy az is 128-as. Az eladó csapkodott egy picit, de az aláírásom ellenében visszaadta a két gatya árát.
Viszont a gyerkőcnek továbbra sincs nadrágja.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.