Mittwoch

ha egyszer elkezdek mesélni

Hazaért. Jó előre szólt már telefonon, hogy a kulacsát elhagyta ( nincs új a nap alatt, múlt héten A. hagyta el az övét ) és hogy kétszer is rosszul nyúlt bele a labdába, a bal keze kicsit sz.rul néz ki, de nem fáj.  ( ... )


A kisujja a duplája a másiknak, a színe valahol félúton a haragos kék és a lila között, de mozgatja és állítja nem lesz baj, tutibiztos nem törött el ( = angolt akar tanulni, nem a balesetin ülni órákig de abba nagy kegyesen beleegyezett, ha holnap is ilyen randa lesz, elvihetem - ha olyanabb randa akkor is? ).
A hüvelykjét még nem említettem: a körömágya nem látszott az odaolvadt vértől. De az legalább nem fáj. Nem annyira mint a kisujja.

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.