Az idő előrehaladtával a szobájuk egyre gyalázatosabb lett. Mindenütt rajzok, jegyzetek, füzetek, papírgalacsinok, ami a legdurvább: még könyvek is. Talán csak azért voltam elnézőbb, mint lehetne, mert ebben az őrült fejetlenségben is megtaláltak bármit a halmok alatt. Teszteltem.
De mára már elértük a működésképtelent, a vállahatatlant, ami már nem feltétlen ez én tűréshatáromat lépte túl ( francokat nem ), de már tűzvédelmi szempontból is elfogadhatatlan. Komolyan.
Miután kértem, sokadszor is kértem, majd számtalanszor kértem, meg már emlegettem kukászsákot, kegyelem nélküli kandallóban égetést és már lassan a hitelemet is elvesztettem közben, tegnap bementem és
vérben forgó szemekkel rámutattam mindkét szobában egy-egy kupacra, amivel
azonnal kezdeni kell valamit. Mire a kiválasztott kiválogattatott ( nem engedtek hozzányúlni ), mutattam egy másikat...
Ma jönnek a fiókok.
Sátáni kacajjal jobbra el.
Máshol nem vállalod?
AntwortenLöschenA dirigálást?
LöschenHova menjek? :D
Hozzánk!
Löschen:D
Löschenhozzánk, hozzánk!!!
AntwortenLöschen:D :D :D
LöschenCsak nem gondoljátok, ha egyszer az a szerencse érne, hogy a gyerekeitek közelébe kerülhetek, képes lennék görbén nézni rájuk?
AntwortenLöschenNem rájuk nézni kell, hanem rájuk parancsolni, hogy pakoljanak. Utána mehetsz jobbra is meg balra is, ha már rend van. :)
AntwortenLöschenJobbra, vagy balra? Nem mindegy.
LöschenSzerintem a föld alá bújnék szégyenemben, a parancsolgatás után.