Esténként kérem a telefonját, az éppen olvasott könyvét, amit szépen lent is hagy ( kivéve, ha valahogy mégis felcsempészi ), de így is matat, hallom, hogy fiókot nyit és lök vissza, ki és betolja a székét, meg lépked, keresgél...
Este tízkor még nem alszik én meg mint a bolygó hollandi mászkálok fel, hogy mi a baj, tán nyugtalanítja valami, hát tessék aludni, istenkém, borzasztó fáradt lesz holnap... blablabla...
Nem és nem, nem alszik.
Szedjem el a ceruzáit, el a papírjait és az összes könyvét a polcairól?
Mertmostmeg rajzol esténként, vagy olvas - igen, erről nehezen mond le, de reggel olyan piszok fáradt!
Üljek mellette, míg elalszik? Pakoljam ki csont üresre a szobáját? Mozogjon többet? - Ez képtelenség.
Már számtalan hegyibeszédet tartottam, érti is, hogyne értené, legkésőbb az első nagyokat pislogó hajnalon megértette, mindannyiszor le is teszi a nagyesküt, mégis mindig van valami, ami nem hagyja nyugodni, mert még ezt, meg még azt...
simán csak kamasz, nálunk ugyanez van, mindkettő ezt csinálja
AntwortenLöschen...és ők hogy bírják a kialvatlanságot?
Löschen((( A két napnál régebbi bejegyzéseknél jóvá kell hagynom a hozzászólásokat. )))
én ide írtam :(
AntwortenLöschenó, most már látom... én rosszabbul bírom... Á. született keveset alvó, V. pedig lelkes fiatal követője :) (ő tegnap végigaludta a teljes napot a nagymamánál a kályhasutban)
AntwortenLöschen"én rosszabbul bírom...".
LöschenItt van a kutya elásva!