mert ezt sikerült idepötyögni, hát marad a cím, bár meglehetősen távol esik az igazságtól. Maradjunk annyiban, hogy elutaztunk, mert dolgunk volt a nagykövetségen, szép Fővárosunkban (nem a Tiétekben, a miénkben -a félreértések elkerülése végett). Időpontra érkeztünk D. célirányosra tervezett és végül villámra sikerült iskolalátogatása után, történetesen háromnegyed órával a kapott Zeitpunkt előtt. A fémdetektort most is utáltam, de túléltem, bár a telefontól, még D. jelenlétében is nehezen váltam meg. (Ez valami újkori beidegződés lesz: nincs vész, egyébként sem beszélsz, csak keveset, mégis reflexből magadnál tartod, mert a biztos a tuti.)
Kb fél óra alatt leadtuk a fénymásolatokat, bemutattuk az eredetieket, csevegtünk és végül iktattak. Jövő héten kész a két úrfi újabb útlevele.
Visszaérvén a (lecserélendő, ámbár most és kivételesen kifogástalanul* szuperáló kék) járgányhoz, D. a szokásos telefonmaratonjába kezdett, még a nézdd a Karlplatz! és a nézzétek fiúk a Parlament! felkiáltásokra sem reagált -később kiderült, fikarcnyit sem érzékelt az egészből: tényleg? a Parlamentnél jártunk?
Ettünk, ahol ő szokott, jóvolt, csak igyekezni kellett, hogy visszaérjünk egy másik időpontra (&%#°°§_!!!).
Pedig tavaly megígérte, hogy megnézzük (VÉGRE együtt is) Bécset!
Az esti puffogásomra pedig a hiszen láttátok a Parlamentet is! -szemöldökfelvonóssal felelt.
tényleg
* Vasárnap, félúton a szerelő felé, nemes egyszerűséggel kilehelte a lelkét, és az úttest szélén óráig tartó vezeklésre ítélt minket. Közben adóztunk kicsit a pisi-turizmusnak, majd megjött a vigyorgó felmentő sereg. Estére pedig gatyába rázta a Jani a járgányt. Azóta öröm a köbön, reméljük ezen állapot marad a cseréig, mert igaz, hogy én még életemben nem rugdostam autót, de a következő megállásos mókánál nem hiszem, hogy gyengédebb kifejezőeszközök kerülnének elő.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.