A.

a reggeleket akár szerthetném is: finomak, lágyak, kicsit csípősek ugyan, de olyan illatosak már!
Minden itt volt a fentiek közül, csak az úrfi volt dacos, konok, harapós.
De D. is jelen volt a mainál, egy együttregelizés erejéig, így ráhagyhattam a csitítást. Elterelő hadműveletként képtelen kérdésekkel bombázta...


....
...
-Mi leszel majd, talán rendőrfőnök? (az apa, mint aki tudja a tutit, rámvigyorog)

Tincslebegtető fejtekerés a válasz és duzzogás.
Majd nagy komolyan, a könycseppek alól feltekinve de már egyenletes légzés után, sóhajtva:
-Majd meglátjuk!
Az apja döbbent arckifejezését látva pedig folytatja:
-Amikor kilenc éves leszek, megmondom.