Mittwoch

Péter

Kerestem korábban többször is, de hiába, végül ő talált meg és jelelölt be a pofakönyvben, rögtön azután, hogy beregisztrált. Azonnal úgy beszélgettünk újra, mintha nem telt volna el több hosszú évtized a közös nyaralások, csínytevések, kuncogások óta. 

Ő is egyke, én is. 

Mióta az eszemet tudom testvérre vágytam. Gyakran ábrándoztam milyen módon bukkan fel az életemben egy nyíltszívű, védelmező és humoros báty. Az ismerős, szóba jöhető gyerekekben kerestem a hasonlatosságot, hiába, de sok gyerekhez, kortársamhoz fűzött testvéri ragaszkodás, őszinte barátság.

Először a közös emlékekről beszélgettünk, rengeteget. Kiderült, gyerekkora élményeit a szülein kívül, már csak velem tudja felidézni és ami azt illeti, nekem is jól jött egy ilyen beszélgetőtárs, hiszen éppen akkor igyekeztem összeszedni a fellelt emlékmorzsákat és szembesülni kamaszkorom ködös, néhol teljesen elvesztett történéseivel. Könnyű volt vele beszélgetni, érezni, hogy ő is lyukakat tömköd be és ez jólesik neki is. Nekem ugyan voltak unokanővéreim, akikkel kamaszkoromig szoros kapcsolatot ápoltunk és akik kicsit kitöltötték a tetsvérhiányomat, de neki ilyen nincs, nem is volt.

A beszélgetésfolyam elején kellemetlenül éreztem magam, olyannyira zavarbaejtően közvetlen volt. . Sokszor hívott is és órákon át beszélgettünk. Én egy kicsit mindig távolságtartással, noha ők D.-vel ismerik egymást, tudta, hogy D. tud a csevegéseinkről és párszor a beszélgetéseink alatt hallottam és tudtam, hogy a családja ott van körülötte, így a feszélyezettségem ellenére legitimnek éreztem mégis. Talán ilyen lehet az, amikor valakinek testvére van.  -Mesélt a családjáról, büszke volt rájuk, örültem nekik. Ó, nagyon sokat mesélt. Úgy mesélt, mintha én lennék az egyetlen barátja. Én is meséltem, érdeklődő és figyelmes volt, emlékezett mindarra amit hallott. Ebben a pár évben, amiről itt írok, nem telt el egy hét anélkül, hogy ne mesélt, beszélgettünk volna. Még azt is megbeszéltük, hogy épp mi terem a kertben.

 

Idén sem lesz mandula és érik a paradicsom. Ahol vagy, érik?


Dienstag

Furcsa

 újra itt lenni és írni.

De csak a felület, maga a tevékenység ismerős és kedves. Mindazonáltal szükségét is érzem.

Anélkül, hogy megnézném pontosan mikor szakadt félbe a rege, úgy hiszem azóta lett teraszunk, cseréltünk le dízelt benzinesre (ezek miatt jajgattam párszor itt), éltünk meg gyarapodást (M. főiskolára jár, A. jövő tavasszal érettségizik, lett egy kedves, okos szőrgyerekünk is) és veszteségeket (gyerekkori barát ment el, évfolyamtársak és az apám). Mindig van miről mesélni.