Furcsa

 újra itt lenni és írni.

De csak a felület, maga a tevékenység ismerős és kedves. Mindazonáltal szükségét is érzem.

Anélkül, hogy megnézném pontosan mikor szakadt félbe a rege, úgy hiszem azóta lett teraszunk, cseréltünk le dízelt benzinesre (ezek miatt jajgattam párszor itt), éltünk meg gyarapodást (M. főiskolára jár, A. jövő tavasszal érettségizik, lett egy kedves, okos szőrgyerekünk is) és veszteségeket (gyerekkori barát ment el, évfolyamtársak és az apám). Mindig van miről mesélni.