Montag

nem hiszem,

hogy ezen kellene filóznom és ébren nem is igen jut ehhez hasonló agyrém eszembe, de most, hogy D. megint nincs itthon, állandó és visszatérő rémálmom, hogy reggel a fiúk maguktól ébrednek, kipihenten, mert hajnalban nem ébresztettem őket és kisimult, boldog pofival jönnek le az emeletről, hogy aztán a boldogság finom mosolya egy kósza perc alatt elvesszen az arcukról, hiszen hiába a késői időpont, nincs reggeli, nem lobog a kandallóban tűz, engem is csak nehezen találnak, még az ágyban, holtan.

Kommentare:

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.