Ez az állandó libikóka kikészít. Pláne ebben a fázisban, mikor ilyen könyörtelenül, a legcsekélyebb irgalom nélkül rohannak le a kilók.
Megint eljutottam abba a -legmélyebb bugyorba- mélységbe, ahol már legszívesebben kivágatnám magamból ezt a haszontalan szervet, az életem végéig szedett hormonok nem túl kecsegtető szedésével együtt is.
A legkevésbé az vigasztal, hogy sokan vagyunk így. Ha nem is teljesen ebben a formában.
Az a baj, hogy nem haszontalan az a szerv:( Nagyon sok mindent befolyásol és irányít, ezért is nem vágják ki rögtön az egészet. Márha arról beszélünk, amiről én is nagyon sokat tudok, a francba is!:)
AntwortenLöschenAttól tartok, ugyanarról beszélünk.
LöschenMost látom a címet is. Csak a bejegyzést olvastam. Lényegretörő vagyok, na:))
LöschenAz elmúlt heteid ismeretében azon is csodálkozom, hogy benézel, olvasol.
Löschen<3
AntwortenLöschenAjánlok egy történetet: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=illike&pid=33030
Amikor a fagyi visszanyal.
LöschenA gyerekeim már többször hallották tőlem a mesét, hát most megkapatm én is. :)
7 éve nem múlik, a támadó kilók pedig hullámokban jönnek. Többnyire először 2-3 le, majd 3-4 vissza, miközben - emberi számítás és a családom véleménye szerint már éhen kellett volna halnom ( túloznak ), annyit eszem.
Szintén:) Csak egyszer mondaná meg valaki, mi a teendő. Megtennék bármit!
LöschenA belgyógyász sem mond semmit?
Löschenaz a baj, hogy mennek LE a kilók?????? bárcsak ilyen gondom lenne :) van egy szám, amíg meg sem állnék :D :D :D
AntwortenLöschenLerohannak. Engem.
LöschenSajnos nem rólam - rohannak le.
:) :D
LöschenA vigyorpofák nélkül éle van, pedig bizony nem szeretnék senkit megsebezni, csak lemaradtak.