Montag

pm

Ez az állandó libikóka kikészít. Pláne ebben a fázisban, mikor ilyen könyörtelenül, a legcsekélyebb irgalom nélkül rohannak le a kilók.
Megint eljutottam abba a -legmélyebb bugyorba- mélységbe, ahol már legszívesebben kivágatnám magamból ezt a haszontalan szervet, az életem végéig szedett hormonok nem túl kecsegtető szedésével együtt is.
A legkevésbé az vigasztal, hogy sokan vagyunk így. Ha nem is teljesen ebben a formában.

11 Kommentare:

  1. Az a baj, hogy nem haszontalan az a szerv:( Nagyon sok mindent befolyásol és irányít, ezért is nem vágják ki rögtön az egészet. Márha arról beszélünk, amiről én is nagyon sokat tudok, a francba is!:)

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Attól tartok, ugyanarról beszélünk.

      Löschen
    2. Most látom a címet is. Csak a bejegyzést olvastam. Lényegretörő vagyok, na:))

      Löschen
    3. Az elmúlt heteid ismeretében azon is csodálkozom, hogy benézel, olvasol.

      Löschen
  2. Antworten
    1. Amikor a fagyi visszanyal.
      A gyerekeim már többször hallották tőlem a mesét, hát most megkapatm én is. :)

      7 éve nem múlik, a támadó kilók pedig hullámokban jönnek. Többnyire először 2-3 le, majd 3-4 vissza, miközben - emberi számítás és a családom véleménye szerint már éhen kellett volna halnom ( túloznak ), annyit eszem.

      Löschen
    2. Szintén:) Csak egyszer mondaná meg valaki, mi a teendő. Megtennék bármit!

      Löschen
    3. A belgyógyász sem mond semmit?

      Löschen
  3. az a baj, hogy mennek LE a kilók?????? bárcsak ilyen gondom lenne :) van egy szám, amíg meg sem állnék :D :D :D

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Lerohannak. Engem.
      Sajnos nem rólam - rohannak le.

      Löschen
    2. :) :D
      A vigyorpofák nélkül éle van, pedig bizony nem szeretnék senkit megsebezni, csak lemaradtak.

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.