Apropó regisztrált.
Láttam este azt a tegnap rögzített videót magam is ahogy talán mindenki - egy rettenetesen kétségbeesett férfi a kisbabájukkal együtt löki, rántja a sínekre a feleségét, majd a teljesen ledöbbent rendőrök a pár másodperces rövidzárlat után, a közben már öklében markolt kővel a saját fejét ütő férfit próbálják megfékezni, nehogy bárkiben is kárt tegyen.
Egyetlen cikket olvastam végig a bekezdések között ezekkel a képsorokkal, és a videóval, benne Mo. töketlenkedéséről, szívtelenségéről és ezek következményéről, a káoszról.
Azok a kommentek németajkúak véleménye, generell, rólunk.
Gyerekek!
Eddig nem féltem.
Esetleg nem lehetne ott a Keletinél felállítani egy, urambocsá több led kijelzőt, amin informálják azokat az elcsigázott embereket arról, hogy pontosan mi vár rájuk, hogy a magyarok csak azon igyekeznek, hogy maguk is betartsák az EU-s törvényeket, és miért van szükség a táborokban való elszállásolásokra... és így tovább? Tudom, katasztrtofálisak a körülmények, más alapvetőbb, emberibb kellékek is hiányoznak, de talán meg kellene nyugtatni őket némi információmaggal, hogy a kétségbeesésből ne mindjárt gyűlöletbe essenek.
...hogy ne olyan hírek, jelenetek kerüljenek tőlünk nyugatabbra élők szeme elé, ami miatt mindjárt SS-t, meg gázkamrát vizionizáljon a médiákból magát informálni vágyó német, meg osztrák, ill ne induljon dühödten, felháborodva és konvojjal Mo-ra ez utóbbi, menekülteket illegálisan menekíteni ( vajon a sokból ez a hír igaz? melyik az? maradék nélkül az? ).
Jaj, ne is mondd! Egész nap ezen töröm a fejemet...
AntwortenLöschenEddig nem tudtam mit gondoljak, meg egyáltalán, melyik oldalon álljak, ráadásul hozzám minden jóval később jut el, mert tévét nem nézünk, fb-n meg nem vagyok hajlandó rákattintani egy ilyen jellegű cikkre sem. Szóval eddig nem tudtam, hogy hova álljak, mit gondoljak, és sajnáltam azokat, akik igazán megérdemlik, a többivel meg nem voltam hajlandó foglalkozni. Erre ma reggel, amikor kísértem be a gyerekeket a védettnek hitt suliba, és két szép szál migráns legény ott haladt el a suli előtt, már rettegtem is. És a sajnálkozást egyre inkább háttérbe szorítja a félelem. Mert eddig is láttam őket a közeli szállónál, ahogy a járda közepére végezték a dolgukat, ahogy alkudoznak a taxisofőrrel, ahogy a közeli bevásárlóközpontban, napszemüvegben ruhát válogatnak, de meggyőztem magamat arról, hogy keresztény ember módjára jót gondoljak felőlük. De ma reggel óta már egészen másképp szólnak az imáim.
Most nincs rá idő, de feltétlen reagálni fogok. Gondolom bejegyzés lesz.
Löschen