Úgy másfél éve D. az egyik kuncsaftjától, másfél tucatnyi könyvvel jött haza (Tieger Team, Die drei ??? Kids... -magyarul nem ismerem őket, nem tudom Nektek belinkelni), hogy majd, miután a fiúk kiolvasták beugrik velük, de ráér.
Tegnap járt arra. A könyvek nekik már nem kellenek, a kissrácaik ugyanazt már nem olvassák újra, ajándékozzuk tovább, meg vannak újak amik feleslegesek, mikor D. legközelebb megy, elhozhatja.
Nagyon csípem ezeket a megmozdulásokat.
Nagyon nem egy anyagból gyúrtak minket ezzel a társasággal. Jómagam hiába olvatam valamit, nehezen válok meg tőle.
Még azt a kötetet is őrizgetem, amit alig két és fél év alatt sikerült csak legyűrnöm. Majd belepusztultam, de végül csak legyőztem!
Huh, hát én még a saját gyerekkori könyveimet is őrizgetem, és féltve adom csak a gyerekek kezébe (és óriási cirkuszt rendeztem, amikor a lányom beletépett a szennycímlapba), a jó könyvhöz az ember visszatér - gyerekkönyvhöz is -, hátha mond neki mást is, többet is, mint legutóbb. És ha a könyv jó, akkor ad többet, mást, az alkalomhoz illőt.
AntwortenLöschenItt más az értékrend és nem csak a könyveket illetően.
LöschenEbben az esetben még előnyöm is szármaszik belőle, hát dehogy szóltam én bármit, azt is csak halkan.