Dienstag

Víg rege

Kilenc (!) nap alatt egész kizökkentünk a reggeli rutinból. Már eleve alig bírtam kitápászkodni az ágyból, noha a fiúk szünideje alatt is, egy (talán két) nap kivételével ugyanakkor keltem, mint a sulinapokon (kiélveztem a csendes reggeleket). Szóval a mai ébresztő gyilkos volt testre, lélekre, nem csak az enyémre, az úrfiakéra is.
Kisseb összezördülések (nem kiabálás, összezördülés) és jajgatások közepette, de csak elkészültek, elhagyták a házat, jómagam fellélegeztem és leültem ide ni, a géphez, hogy megírjak és elküldjek egy megrendelést...
Majd hallom, a madárcsicsergés trilláiból kiválva, az ifjak viháncolásban megnyilvánuló virágos jókedvét, mert bizony vissza hazatértek a drágák: a szomszédasszony szíve esett meg a már vagy negyed órája a buszra hiába váró gyermekeimen és küldte őket azzal haza, hogy majd holnap!
Majd holnap!

...hát így.

Kommentare:

  1. Jajjjjjj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    AntwortenLöschen
  2. Elküldted őket iskolába a szünetben? :D :D :D erre emlékezni fognak öreg bácsi korukig :D

    AntwortenLöschen
  3. : )

    De el ám! :D
    M. már másodszor járt így... khm.

    AntwortenLöschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.