Holnap ismételten megyünk egy nyílt napra. M. úgy gondolta inkább megnézné még ezt is, mert biztosan akarja tudni, hogy jól döntött, mikor a kéttannyelvűt választotta.
Úrfi kikérve, időpont egyeztetve (nem ám csak úgy ukmukfukk odaállítunk, időpontot kellett egyeztetni az iskolával. Bizony), megyünk.
Viszont a havazás híre minket is elért.
Időpontot 9:30-ra kaptunk. Namármost: még teljesen száraz útviszonyok mellett is oda kell figyelni, hogy vissza hazaérjünk időre, mire A. is hazaér az iskolából, holnapra meg ki tudja még mi lesz?
Így holnap, anyai pályafutásom során először, kulcsos gyereket küldök az iskolába. Jaj istenem!
Hát hajrá nektek! Ez nagyon tud fájni. Először azért, mert végigizgulod az egészet, amíg haza nem érsz és épségben látod. Aztán meg azért, mert a csudába, már ezt is meg tudja csinálni, ennyivel kevesebbszer van rám szüksége:)))
AntwortenLöschenAhogy mondod Julcsi!
Löschendrukkolok... hogy tetsszen a suli (ahová hogyan fog menni mindennap? viszed-hozod???), hogy hazaérjetek, hogy A. is ügyes legyen. A hónak nem drukkolok, hiába van január
AntwortenLöschen: D
LöschenA kéttannyelvű északon, jóval messzebb van mint ez, amit ma nézünk meg lent, délen. Bármelyik helyet is válassza (az északi tetszik eddig) busszal megy majd. Bár a 4.5km-re fekvő buszmegállóig el kell majd vinnem.
A nehézség a dologban, hogy szeptembertől 6:20-kor ül fel a buszra. Mostanság akkor kel. Ha mégis a délit választaná, ugyanakkor menne a busz, csak a mi falunk központjából, ergo akkor is autóba kell ülnünk.
öööö..... nagyon könnyű így nem irigykednem :D
AntwortenLöschenés hogy sikerült a mai túra? hazaértetek vagy A. használta a kulcsát?
Majd csak megoldjuk valahogy. Kicsit tartok a korábban keléstől (így is gyalásó, meg két, három, ill. négylövetű ágyú kell az ébresztéséhez), meg hogy mégiscsak olyan piszok messze utazik 11évesen. : (
LöschenJól megnéztük, már amit megmutattak belőle. Ez egy gyönyörű, régi és hatalmas épület, 606 diákkal és 67 tanárral. Azt gondolom valahol meg is rémült a nagyságától. Tán másra számított. A tanárok show szerű elemekkel próbáltak meggyőzni minket, hogy oda kell vinnünk a gyerekeinket. Érdekes volt látni az igyekezetet -vajon mivégre?
Azt hiszem épp ez volt benne a riasztó (a hely ridegsége, koczkasága mellett).
De M. döntött: északra megy. Jippié! Vagy nem is tudom.
Ez a suli meg megmarad "B"-tervnek.
Az utak, noha végig hullt a hó, járható volt, így A. előtt 5 perccel értünk haza. : )