Az ottani órák és tornyok, de nem óratornyok

Remek időszak volt, nyilván emlegetjük még egy darabig.
Nyolc előtt, ha jól emlékszem csak kétszer keltünk,a legjellemzőbben fél kilenc után. Aztán szöszmörgés a reggeli körül, majd séták. Hosszúak, célirányosak, vagy csak csellengők, de akkor is hosszúak. Aztán az ebédpótló úgy három körül, majd napfürdőzés a parton, lubickolás a tengerben.
Homok és sótlanítás után újabb hosszú séta, ezek végén vagy egy fagyizóban, vagy a dodzsempáján örömködtek a srácok...
No, hát ezt csak nem írhatom le óráról órára.

Viszont éltethetném kicsit az olaszokat: az ott vásárolt felfújható úszómatrac árát, annak anyaghibája miatt szó nélkül (némi papírozás után -anyja neve három példányban...) visszaadták. Mosolyogva!

Jártunkban, keltünkben elhangzott a kérdés: ugyan mivégre olyan nagy szám a Pisai Ferde (már az általam említett szempontból), ha az összes, valóban összes tornyuk az? Nem kicsit, teszem még hozzá.
...és vajon fel tudnának mutatni egyet, csak egyet, ami nincs ki a függőlegesből?

Az Asinelli tetejéről, mintegy bizonyítandó, hogy valóban megmásztuk... "és mi még fizettünk is érte!"

Két Torony, Bologna

Palazzo di Teodorico, Ravenna

Commacchio-i látkép egy szintén ferdével

Látkép a 2Toronytól a Via Rizzolin, Bologna

További képek hiányában kénytelenek lesztek elhinni, hogy ahány tornyot láttunk, annyi állt ferdén.