Torma

A fiúk hétköznap nem néznek tévét, nem xbox-oznak, ellenben M. a buszon hazafelé és időnként játszik az ilyen-olyan letöltött telefonos nyomkodósainak valamelyikével.
Megválogatjuk mit nézhetnek. Pl. A gyűrűk urát nem, a Hulkot sem, sorolhatnám.  
( H.P. kedvenc, a Vasember is. Ezek bizonyos jeleneteinél A. figyelmeztetés nélkül távozik a szobából, szólítjuk, amikor visszatérhet. A Zeffirelli-féle Rómeó és Júliája óta tudják mi a dráma, a Tévedések vígjátéka óta nem ismeretlen a vígjáték fogalma...)
A szemeszterszünetben lyukat beszéltek a hasamba, hogy ki mindenki látta már a nagy zöld havert és hogy az biztosan ártalmatlan, mert a többiek azt mondták és itt jött számtalan érv mellette, aminek felére nem emlékszem - nem kell minden ilyen blablára odafigyelnem, ha már az elején elhangzott a nem, tudják ők maguk is, hogy hiába, következetes vagyok, a nem, ezernyi érv után is nem marad.

Nekiálltam vasalni, míg ők, egymás szavába vágva fújták az indokokat... Kikerestem és elindítottam az Abigélt. Kétesélyes volt, mindenhogy kilátásban a menekülésem, vele a nyugalmam: vagy elvonulnak ki az udvarra, esetleg a szobájukba, vagy megtetszik és maradnak...

Egy hónappal később, egy pénteken, mikor M.-el hazaértünk, az előszobában elhajított mindent, mert hallotta mit néz az A. és rohant fel: -Hol tart a film? Szegény Tormát már meghányatták?
Másodszor is tetszett. ...és M. már betárazta maga mellé a könyvet.



 Jegyzet
A. pillanatnyilag a Percy Jackson sorozatot olvassa. Jó, nem egy emelkedett szépirodalmi mű, de olvas. ...és naplót akar írni. Blogot. Igen.
M. pedig másodszor fejezi be épp a H.P.-t. Közben volt több Kästner regény, Sz.M.: Mondják meg Zsófikának ( ezzel még mindig nem végzett - magyarul nehézkesebben olvas és kevésbé nagy örömmel, mint németül ), nagyon kevés kötelező, amelyeket javarészt már hazaafelé a buszon kivégzett, stb...   és szeretne regisztrálni a fb-ra.